Kecső 30B

Túraparaméterek

A túra hossza

28 km

Szintkülönbség

965 m

Szintidő

8 óra

Legmagasabb pont

Indulás

Jósvafő, barlang – 09:05

Útvonal

Vörös-tói barlang bejárat > Jósvafői barlang kijárat -> Jósvafő -> Éger Turistaszálló -> Béke-barlang -> Assisi Szent Ferenc kápolna -> Magas-hegy -> Kafka-rét -> Kecső-völgy -> Aggtelek, barlang -> Baradla-tető -> Mész-völgy -> Ravasz-lyuk víznyelő -> Vörös-tói barlang bejárat

Érkezés

Vörös-tó – 16:30

Résztvevők

szabola, krichard, feherb, Zsófi

Időjárás

Eleinte erősen felhős, majd csökkent a felhőzet, kisütött a nap. Délután távoli dörgés, pár cseppes zápor, a zivatarok között napos. Fülledtség.

Az EMDT történetében még nem volt barlangi túra. Ez az első, de azért nem az a csúszós-mászós, hanem a kirándulós-idegenvezetős fajta. Kvázi csak ezért mentünk el az Aggteleki-karsztba.

Előre kellett jelentkezni a létszámkorlát miatt. Sok táv közül lehetett választani, mindegyiknek volt barlangos és barlangtalan verziója. Nekünk a a 30 km-es volt a legszimpatikusabb, a mi Kecső 30B névre hallgatott. B, mint barlangi verzió. A Vörös-tói bejárattól mentünk Jósvafőig a föld alatt, ezzel kezdődött a túra. Kicsit gyorsabb volt, mint egy normál túravezetés, a 1,5 óra helyett 1 óra alatt végeztünk. Az kb. a célig nem volt világos, hogy ez most beszámít-e a szintidőbe. Mert azért jóval lassabbak voltunk a föld alatt a bemutató miatt. Lógott az eső lába, amikor bementünk a barlangba, de mire kiértünk, napos idő kerekedett. Emiatt az addigi júniushoz képest egy elég meleg nap lett, felturbózva egy jó kis nedvességgel, ami aztán meg is ágyazott a délutáni zivataroknak.

A jósvafői barlangkijárattól lementünk a Jósva-forráshoz, majd Jósvafő city-be. Itt némi tanácstalanság után megtaláltuk az utat, és a <> krichard vett plusz vizet is. Elhagyva a falut, megint jókora tanácstalanság után megtaláltuk a jelzett utat, ami az Éger-völgyi turistaház felé vitt minket. Erdőkön-mezőkön haladtunk keresztül-kasul, utóbbi helyeken kiláttunk a Szalonnai-Rudabányai hegységrendszer havas csúcsaira is. Onnan lehet megismerni őket, hogy van a tetején egy bazi nagy torony.

A háznál kajáltunk, pihentünk, majd elindultunk a Pitics-hegyre, ami ebben az időjárásban szívás volt. Öklött rólunk a víz, mire felértünk, de nem akartunk sok időt elcseszni, és inkább nem mentünk fel. Amúgy sem voltunk túlságosan gyorsak, és annak ellenére, hogy alig jöttünk 10 km-t, nekem olyan érzésem volt, mintha már 30-nál jártunk volna. És az ilyen nem sok jót jelent. Az a baj, hogy a túra eleje elég sűrű volt. Majdnem visszatértünk a Vörös-tói bejárathoz, de az Assisi Szent Ferenc-kápolnánál felfordultunk a karsztfennsíkra, amiről aztán jól lejöttünk a másik oldalán. Ennek az emelkedőnek a tetején már eléggé elfogytam, az északi, erdős oldalon egy helyen újra meg kellett pihenni. A lejtőn már majdnem elértük a jósvafői barlangbejáratot, már láttuk az épületet is, amikor a másik irányba fordult a túra, és lementünk a Kecső-völgybe.

Elég sokáig az itt csörgedező patak mellett mentünk többször átkelve rajta. Lassan haladtunk egyre feljebb, ami azért jó, mert nem annyira megterhelő, de közben evődnek a méterek. Kezdett sötétedni, és a távolban dörgedezni, majd az eső is csepegett. Ebből az erdő mélyén mi csak keveset éreztünk, de akár szarrá is ázhattunk volna, ha elkap a zuhé. Szerencsére a zivatar széle kapott csak el minket, de láttuk, hogy a távolban további felhőtornyok nőnek. Zsófi rájött, hogy nem volt szerencsés kipróbálni itt az új cipőjét, de igazából nem volt nagyon sok választéka. Elkezdte nyomni a bokáját.

Aggtelekre beérve már újra sütött a nap, és bizony már nagyon ráfért a vízkészletünkre az utánpótlás. Pecsételni az OKT bélyegzővel kellett. Ezután irány fel a napsütötte Baradla-tető, ami aztán tényleg megfingatott. Nem elég a fülledt meleg, még azon a rohadt ördögszántotta, köves, bokatörő mezőn vitt az út. Úgy éreztem, nem tudok eleget inni, de feleslegesen sem akartam terhelni a hátizsákot. Szerencsére már nem volt hátra sok, de Aggtelek után még jött egy bozótos, folyamatosan fel-le hullámzó, nehezen követhető rész, természetesen végig napsütésben. Újra elértük a kápolnát, ahol megittam a maradék vizemet, de innen már csak le kellett csorogni a célba. Mire autóba ültünk, az eső is eleredt.