A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Az OKT balaton-felvidéki részének másik szakasza már a kőkemény kánikulára esett, ráadásul ez az a rész, ahol sok az aszfalt is, és a forgalom sem kicsi nyáron. Az eredeti cél Keszthely lett volna, de ezt még tavasszal, otthon, a hűs szobában terveztük meg. Raposkán volt a szállásunk, innen indultunk a legközelebbi bélyegzőhely, a Szent György-hegy felé, ami a bazaltorgonák alatt van. Útközben éreztük a jégbarlangból kiáramló hűs (már-már kellemetlenül hideg) levegőt is. De jó lett volna pedig ilyen a későbbiekben is!
A hegy északkeleti lábától aszfaltút szélén gyalogoltunk Tapolcáig. Előtte jól bekentük magunkat napkrémmel, feltettük a sapkát, és relatíve gyorsan meg is érkeztünk Tapolcára. A Malom-tó partján Zsófinak le kellet ülnie egyet kólázni. Aztán azt mondta, hogy az elkövetkező részt – ami egy hosszabb aszfaltos rész a forgalom mellett – le kéne buszozni, ahogy sokan csinálják. Annyiban okés a dolog, hogy kezdett kurva meleg lenni, és a franc se akarja, hogy elbassza egy autó, de azért mégiscsak…na. Végül elbuszoztunk Lesencetomajra. Ehhez csak annyi megjegyzés még, hogy egy balkanyart kissé gyorsan vett be a sofőr, kapaszkodni is kellett rendesen. A hátsó ajtó nem volt jól bezáródva, és kinyílt. Ha ott pont jött volna egy kéktúrázó Tapolca felé az útpadkán – ahogy a szabály szerint kell -, azt úgy elbassza a kinyíló ajtó, mint a szart. Leszálltunk, de azért kellett még aszfalton menni a következő faluig, ahol pecsételtünk, és az előttünk álló emelkedő előtt feltöltődtünk a kék kútból. Elindultunk a Kő-orra felé, aminek igazából csak megközelítettük a csúcsát, fel nem mentünk rá. Cserébe újabb lenyűgöző panorámában volt részünk a Tapolcai-medencére.
A lefeléúton beértünk Zala megyébe, majd kisvártatva végre erdő következett. Itt a farönkökön megebédeltünk, majd újult erővel indultunk tovább. Túráztunk már együtt sokat, ismerem Zsófit annyira, hogy – legalább nagyjából – tudjam, hogy mennyire van ki a fasza a melegtől. Az erdei kajálás az árnyékban lehet, hogy feldobta, de Keszthelyig még 14 km van hátra, ki tudja, mennyi erdőt vágtak ki, és a végén a városban kell sétálni. Mellesleg Vállusról 40 perc múlva ment egy busz vissza Tapolcára : ) És azért nekem baszta a csőrömet az a buszozás. Úgyhogy rábeszéltem, hogy menjünk vissza, én leszállok Lesencetomajon, és majd Tapolcán találkozunk. Nem kellett sokat győzködni. A Tapolca előtti részt olyan gyorsan gyalogoltam le, ahogy csak tudtam a levágott fűben az útpadkán. Szerencsére nem nyílt ki egy busznak sem az ajtaja, csak egy kőszállító kamion vágódott be előttem a kőbánya irányába index nélkül.