OKT: Pilisszentlászló-Visegrád

Túraparaméterek

A túra hossza

15 km

Szintkülönbség

450 m

Szintidő

–

Legmagasabb pont

Indulás

Pilisszentlászló – 09:10

Útvonal

Pilisszentlászló -> Borjúfő -> Nagy-Villám -> Visegrád

Érkezés

Visegrád – 13:35

Résztvevők

krichard, feherb, Zsófi

Időjárás

Általában vékony felhőzet, napos, száraz idő

Az egy héttel korábbi kéktúrás esemény után egy másikat is csináltunk hasonló stílusban. Ezúttal Pilisszentlászlóról mentünk le Visegrádra. Ugyanúgy kétautós megoldást választottunk, de most Vágány is velünk jött.

Hiába lejt <> a túra, rögtön felfelé kellet mászni a faluból, ahol az erdőben egy mesélő telefonfülkével és faragott állatokkal is találkoztunk. Kisebb megszakítással tulajdonképpen a Pap-réti erdészházig emelkedik az út, majd egy hosszabb stagnálás következik. A hó nagy része már elolvadt, de az északi hegyoldalakon még maradtak foltok, sőt egy helyen az árnyékben összefüggő hótakaró is volt. Ennek Vágányon kívül mi is örültünk, mert végre nem a sáros úton csúszkáltunk. Szegény kiskutya, idén nem sok havat látott! Az Urak Asztala nyergében aztán leültünk pihenni meg kajálni egy padra.

Rövid emelkedő után jókora lejtő következett. Ezzel csak az volt a baj, hogy fagyos volt, nehezen lehetett megkapaszkodni, szóval eltartott egy ideig még leértünk az ösvényről az útra. Kb. negyed óra volt a 300 m megtétele. Krichard már rég lerohant, a kutya már unatkozott, botokat hozott fel hozzánk, hogy dobjuk el neki, miközben mi a jeges lejtőn bénáztunk.

Ezután jöttek a kilátópontok: a Moli pihenő majd a Borjúfő. Egy kicsit paráztam, hogy innen hogyan megyünk le, mert ez a rész is elég meredek, de végül is csont száraz volt. Ott volt egy kis jég meg sár, ahol össze tudott gyűlni a víz, vagyis a kevésbé meredek részeken. 400 m alatt aztán már semmilyen hófolt nem maradt meg. Egyre több lett az ember, krichard pedig minden kanyar után a Visegrád melletti rétet vizionálta. Aztán ez is eljött, a Nagy-Villámnál pedig már emberhad fogadott. Csakúgy mint a falu felé tartó úton. De mivel még nem volt szezon, igazán nagy tömeg még sem volt. A Kálváriánál ládáztunk egyet, majd rövidesen be is értünk Visegrádra. Már csak a komphoz kellett lemenni bélyegezni, ahol gondosan ügyelni kellett, nehogy Vágány belevesse magát a Dunába.