A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Mivel a répáshutai tartózkodásunk két napjából az elsőn gyakorlatilag folyamatosan esett, ezért ki kellett találni, hogy a fennsíkra vezető túrát vagy a falutól délre lévő körtúrát töröljük a programból. Előzőre esett a választás, mivel arrafelé még nem voltunk, így a déli kört tettük meg.
A túra első felé végig lejtő volt, a második fele pedig emelkedő. A Balla-völgyben indultunk el lefelé egészen a Tebe-rétig. Széles, megfelelő autóval is járható volt az út. A rétnél tovább haladtunk lefelé Cserépfalu irányába hasonló útviszonyok mellett. Itt már találkoztunk emberekkel, de tömegnek ezt nem nevezném. Erdészek jöttek kocsival, kérdezték van-e kidőlt fa az úton. Nem volt. De az elmúlt hetek viharai után akár lehetett is volna. Később egy csomó biciklis jött szembe. A Füzér-kő alatti elágazóig mentünk, itt egy pihenővel és kajálással meg is ünnepeltük, hogy túl vagyunk a lejtős részen, és neki kell veselkedni az emelkedőnek.
A K+ jelzésen haladtunk felfelé. Az emelkedő meredeksége egész baráti volt, ott kezdett durvább lenni, ahol az autók által használt útról letértünk az erdei ösvényre. A Pazsag-kútnál elmentünk kricharddal forrást fényképezni, én kerestem egy ládát, juhi meg Zsófi leültek az aszfaltútra kajálni. Itt igazából elég közel voltunk Répáshutához, de toronyiránt nem volt út, és több völgyön meg gerincen kellett volna átmenni. A turistaút kerül egy jó nagyot, felmegy egészen a fennsík széléhez, ahol kezd meredeken letörni. Erre a meredek részre kicsit fel is vitt az út, érintettük is a 800 m-es szintvonalat. Ez volt túránk legmagasabb pontja, innen már csak le kellett gurulni a faluba.
Mivel a jelzett út sokáig haladt az itt kanyargó országút mellett, Vágány miatt inkább jelzetlen utakon és a tanösvény jelzésén mentünk le a Borostyán vendégház érintésével. A falu keleti végén mentünk ki reggel, most a nyugatin értünk be. Előtte még volt egy kis zavar az erőben, mert a kiskutya elkezdett sántikálni, de nem találtam semmit a lábában. A maradék egy kilométeren hol sántikált, hol nem, de az csak otthon, száraz körülmények között derült ki, hogy egy kb. 1 mm-es tüske ment a párnácskájába.
Igazából nem mentünk nagyon sokat, de valahogy mégis elfáradtunk. Nem járunk olyan sűrűséggel túrázni, mint régen, ráadásul krichard is kitalálta, hogy élvezni akarja a túrát, és nem végigrohanni. Vágány pedig a maga 80+ emberévével szintén megfontoltabban kirándul, utána otthon meg kifekszik a padlóra.
Galéria
