A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Visszatértünk a Krkonos-ba, mert Zsófi szerette volna látni az óriásokat. Mármint azokat a homokkő alakzatokat, amiket óriásoknak neveznek. Tulajdonképpen nem is a Krkonosban vannak, hanem mellette az Adrspassko-teplické skály-ban. Ez igazából egy kisméretű tömb körülötte folyóvölgyekkel, legmagasabb pontja 771 m. De itt most nem ez volt az érdekes, hanem a völgyek és a sziklaalakzatok. Sok helyen érdekes formájú sziklák voltak az erdőben csak úgy, máskor meg olyan sűrűen helyezkedtek el, illetve olyan falakat alkottak, hogy nem volt már hely, illetve talaj a fáknak.
Próbáltam úgy összeállítani az útvonalat, hogy a lehet legtöbb dolgot meg tudjuk nézni. Ennek érdekében elég degenerált lett az útvonal, de a 16 km teljesen vállalható hossz lett. Még akkor is, ha a szint elég sok, ami a sok kicsi emelkedő-lejtő kombináció miatt jött ki ennyinek. Ezt úgy sikerült elérni, hogy nem körtúrát mentünk, hanem az elején Adrspach-ból elvonatoztunk két megállót Teplice nad Metují mesto állomásra, és onnan gyalogoltunk vissza jó kacsakaringósan. A hegységecske két részből áll, két olyan nagyobb terület van, ahol több a szikla, és a köztük lévő folyosókon lehet közlekedni, ami ki is van építve korlátokkal meg pallókkal. Mind a kettő belépős, de sikerült olyan útvonalat választani, hogy kikerültük a belépőket. Mentségünkre szóljon, hogy jelölt turistaútakon haladtunk, és ki is van írva, hogy menet közben is lehet fizetni, ha kérik a jegyeket, és nincs. De nem kérték. Amikor az útvonalat terveztem, akkor meg nem is tudtam a belépőkről.
Szóval a zöld jelzésen indultunk el Teplice nad Metují-ból, és rögtön egy hosszabb emelkedő következett. Fel kellett menni egy alacsonyabb nyomási szintre a sziklák közé. Ez a fent említett két részből a délebbi, ami a magasabban fekvő is. A Lokomotíva nevű sziklaképződmény volt az első érdekes pont, itt kilátás is volt az alattunk lévő völgyre, illetve a Metují patak völgyére, ahol a vonatunk jött. Látszódott, hogy nagyon sűrű lesz a túra, hiszen rengetegszer megálltunk fotózkodni. Vagy a sziklaalakzatokat, vagy a szűk folyosókat a sziklák között, ahol a turistaút vezetett. Az úton néha pallók is le voltak rakva, ahol eredetileg nem volt elég sima az út. Helyenként a sziklák voltak lerakva, illetve úgy összeburogatva, hogy az képezte az utat vagy a lépcsőt.
Hosszú lejtővel értük el az egyik fő völgyet, ami már belépős volt. Ez a Skalské-údolí nevű hely. Egyirányú körtúra visz rajta végig, ebből ágaznak le kitérők. Egyiken mentünk be, a másikon meg ki. Ebből következik, hogy a teljes kört nem tettük meg, így nyilván kimaradtak érdekes dolgok, mint pl. egy vízesés is. Eddig csak olyan sziklák voltak, amik az erdőben voltak elszórva, itt viszont nagy sziklafalak, köztük szűk folyosók is voltak. És jobban ki volt építve az út, több infotáblát tettek ki, ezért volt fizetős ez a rész.
A völgyből kiérve felmentünk a felette lévő sziklasor tetejére. Újabb hosszabb emelkedő következett, és ismét az erdei elszórt sziklák övezete jött. A felső részről ki lehetett menni a völgy (értsd: szakadék) szélére, ahol fentről lehetett látni a be nem járt völgyszakaszt. Rafkós sziklákból kirakott úton jöttünk újra le, ahol úgy voltak lerakva a kövek, mintha járólap lenne. És eléggé csúszósak voltak, oda kellett figyelni, és inkább a kövek szélére lépni. Leértünk a Vlcí rokle nevű völgybe, ahol kissé megváltozott a környezet. Ez egy vízmosás, a közepén egy kis patakkal, de elég mocsarasnak tűnik a környék. Ezért hosszabban építettek pallókat, hogy ne keljen annyit a vizenyős részeken ugrálni. Voltak vízesések, meg oldalról bejövő kisebb völgyek, majd újra elkezdődött a sziklás rész.
Ez már az északi rész volt, a másik fizetős szakasz. Annyiból nehezedett a terep, hogy sokszor kellett fel-le menetelni, amihez a legtöbbször lépcsőket is kialakítottak a pallókból. De néha a sziklákat kellett használni lépcsőnek. Egy helyen le lehetett menni egy tóhoz csónakázni, de ezt kihagytuk. Egy másik helyen az izgalmas nevű Velky Vodopád-hoz tettünk egy kis kitérőt. A legvégén döntést kellett hoznunk: vagy elmegyünk egy hosszabb kitérőre a szintén izgalmas nevű Velké panoráma nevű helyre, vagy maradunk a patak mellett és egyszerűen besétálunk a célba (illetve kisétálunk a helyről). Utóbbit választottuk, ahol az út egy szűk völgyben haladt, volt izgalmas cukorsüveg alakú szikla és egy gótikus kapu, ami at egész kóceráj egyik jelképe. Egy tóparton értünk ki, ami már a vasútállomás és a parkoló közvetlen közelében volt. Kisebb sziklák a parkon kívül is voltak, sőt ettől északra volt egy másik, kisebb tömb is, ahol szintén vannak az erdőben ilyen homokkősziklák, de azt már kihagytuk. Igazából hiába volt kevesebb, mint 20 km a túra, a szint összességében elég sok lett, és mivel sűrű volt a túra, nem haladtunk olyan gyorsan, de most persze nem is ez volt a lényeg.
Galéria
