Sisa Pista nyomában

Túraparaméterek

A túra hossza

16 km

Szintkülönbség

560 m

Szintidő

6 óra

Legmagasabb pont

Kámor – 662 m

Indulás

Diósjenő – 9:20

Útvonal

Diósjenő Mindenszentek-templom Kámori-völgy Pénzásási Erdei Turistaház Pénzásás Csánki-kert Oroszi-Závoz Hugó-villa Kámor Jenői-Závoz Diósjenő

Érkezés

Diósjenő – 14:10

Résztvevők

szabola, Petra

Időjárás

Napos

Petra mondta, hogy menjünk el ismét valami teljesítménytúrára. Kikerestem egyet, amelynek volt rövidebb távja és nem kellett a világ végére utazni érte. Ez a Sisa Pista nyomában nevezetű teljesítménytúra lett. A 16 km-es táv jónak ígérekezett, a másik kettő túl hosszú lett volna.

Diósjenőről indult a túra, reggel 9-re oda is értünk és nemsokára már el is indultunk. Az útvonal bot egyszerű volt, elmenni Pénzásásig, majd vissza. Odafelé a kéken mentünk, a Börzsöny keleti oldalában de viszonylag alacsony magasságokban. Nem nagyon hullámvasutazott a túriszaút, de végig erdőben haladtunk. Minden ki volt száradva, vízdolyásoknak nyomát se láttuk, de a fák még hősiesen viselték a szárazságot. Remélhetőleg télen megkapják a nekik járó csapadékmennyiséget.

Nagyon jól haladtunk, azt hittem még csak mostz hagytuk el a Pénzásásig tartó szakasz felét, de már oda is értünk, pedig majdnem 7 km-re esett a rajttól. A pénzásási felújított turistaház, kulcsosháznál egy pecsételős pont kapott helyet, azaz magunknak kellett az itinerre pecsételve igazolni ottjártunkat. Itt egy kicsit pihentünk. Anno többször voltam erre, mikor még forrásokat keresgéltem errefelé, de most tényleg semmi vízzel nem találkoztunk.

Rivábbindultunk a Csánki kert felé. Itt kaptuk el az első nehezebb kaptatót, kicsit lassabban is értünk fel a tetejére. Tulajdonképpen végig több túrázó csoporttal haladtunk, ők se voltak gyorsabbak nálunk és mi sem lassultunk be annyira, hogy lehagyjanak.

Én azt hittem ez a Csánki kert valami nagyobb, házakkal körülvett hely lesz, de tulajdonképpen nem láttunk ott semmit, csak egy útelágazást és egy útjelző táblát. És meglepett, hogy milyen magasan van, nem hittem volna, hogy már 300 m szintkülönbséget letudtunk. Itt értük el a második ellenőrzőpontot, ahol kaptunk egy almalevet és piskóta szeletet. De nem sokat időztünk és innen már visszafelé vezetett az utunk,

Most jött a „gerinctúra”, hiszen visszafelé a sárga sávon mentünk, amely tulajdonképpen a a Börzsöny első, kelet felé néző gerincén futott végig. A Kámorra persze fel kellett kaptatnunk, de előtte még ki egy szalagozott, rövid ösvényen végigmenve az utolsó ellenőrző pontot is meglátogattuk, ahol szintén magunknak kellett igazolnunk pecséttel, hogy itt jártunk, Amúgy szép volt az erdő, már a sárgás, őszies színeit mutatta, és ez a napsütésben nagyon remek látvány nyújtott.

A Kámorról elég meredek és poros ösvény vitt lefelé, a térdünknek nem nagyon esett jól. És mivel a gerincen mentünk, még egy kisebb csúcsra is fel kellett caplatnunk, de utána már csak lefelé vitt az út. Itt már vártuk, hogy beérjünk, egy kicsit hamarabbra vártuk a célt, ezért esett kellemetlenül, hogy többet kellett gyalogolnunk, mint vártuk. De végre beértünk, több, mint egy órával a szintidő előtt, és megkaptuk a kitűzőket. A vége 17 km felett lett a Strava mérése szerint.