A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Ismét a Börzsönybe mentünk, a múltkor kihagyott két csúcsot szerettük volna megcsinálni. A juhit is rá tudtuk venni – azaz ráripakodtunk: Vázz!, és mivel mi már félszavakból is megértjük egymást, egyből tudta mire gondolunk -, hogy jöjjön el velünk, így hárman indultunk útnak Drégelypalánkról.

A kirándulás nem ígérkezett nehéznek, csak két alacsonyabb csúcsot kellett meghódítanunk a hegység északkeleti részén. És ha már itt vagyunk akkor a drégelyi várat sem hagyhatjuk ki. Utunk első szakasza a romokhoz vezetett, amelyek egy vulkáni kúp tetején találhatóak 444 méteres magasságban. Útközben megmértük a Schaffer kutat is:). Az idő kellemes volt, bár a reggeli napsütésnek már nyomát sem láttuk, de ennek ellenére nem fagytunk meg a hidegben és a szél sem fújt.

Elég meredek út kapaszkodik fel a romokhoz, ahol anno Szondy és társai oly hősiesen küzdöttek a törökkel. A várat felújítják, elég sok, nemrégiben kijavított falat láttunk. Amikor az ember elnéz kelet felé, egyből rájön miért is ide kellett ezt a várat építeni: a kilátás nagyszerű kelet-északkelet felé az Ipoly völgyére. Megtaláltuk a táblát, amit a várkapitány és katonái emlékére állítottak, majd írtunk a vendégkönyvbe,és továbbindultunk a Kőkapu irányába.

Nem kellett nagyon sok szintet leküzdenünk, a börzsönyi kék sáv ezen a szakaszon nagyjából szintben megy, így nem köptük ki a tüdönket a csúcs felé tartó szakaszon. A Sárkány törésnél jártunk mikor a krichard felvetette hogy ha lehet ne menjünk el Kenyába. Nem tudom miért mondta pont Kenyába, mivel szerencsére még nem tévedtünk el, így Kenyába is eléggé messze állt tőlünk; bár lehet hogy a Ricsi már azt gondolta, hogy jobb lenne Kenyába sétálni, mint mondjuk Tanzániában.

Felértünk a csúcsra, majd döntöttünk. Elvileg nem akartunk végigmenni a kéken, hanem arra gondoltunk, hogy levágunk a Nagy-völgybe és elindulunk visszafelé. De aztán úgy határoztunk, hogy miért ne mehetnénk körbe? Időnk van, nem siettett senki, így továbbindultunk a kék sávon. Ekkor kezdett el esni az eső, ráadásul a hatalmas sár is megnehezítette az előrejutást. És ez egészen így tartott, amíg végre el nem tértünk a zöld sávra. Innen hamar lejutottunk a völgybe. Valahogy nem a legszerencsésebb ha a turistautat az erdei tankok és egyéb orbitálisan otromba gépek által használt utakon vezetik, illetve ha ezek az erdőroncsoló monstrumok a turistautakon közlekednek:( Az eső egy cseppet sem hagyott alább, sőt egyre intenzívebben esett. A völgyben találtunk egy esőbeállót, az eső ellen behúzódtunk ide és ettünk-ittunk, majd kényszerűen de tovább kellett indulnunk. A Nagy-völgyben szerencsére aszfaltozott úton haladhattunk, ami eléggé megkönnyítette a járást ilyen időben, az eddig saras terep után. Siettünk is hiszen rohadtul elegünk volt az esőből, de azért útközben az Oszlopó forrást – amelynek aprócska medencéjében gőték tanyáztak – és a Betyár forrást azért megnéztük. A völgyben rengeteg hóvirágot láttunk: a talaj néhol fehérlett a sok virágtól.



Nemsokára elértük az -elvileg- régi vasút nyomvonalán haladó zöld sávot és elindultunk a Karajsó felé. Kicsit nehezen találtunk rá a jó utra de azért csak megtaláltuk. Az eső alábbhagyott, majd végül teljesen elállt. Hamar elértük a Karajsó lábánal található Pénzásás nevű helyet. Innen fel kellett kapaszkodnunk a Karajsóra, mert ez a csúcs is szerepel a felkeresendő hegyek listájában. Meredek, bozótos, vadcsapásos úton aránylag elég hamar felértünk a gerincre. Már jártak előttünk itt mások is; a lábnyomok néhol élesen kirajzolódtak a vadak által használt kis ösvény felúrt talajában. Innen már csak le kellett ereszkednünk a kék sávig ,majd meneteltünk egészen a várromig, és onnan vissza a kocsiig.
Térkép
Zöld zóna
Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk

Nyugati csillagvirág
Scilla drunensis
