A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Csak ketten mentünk el erre a túrára. A juhi lesántult, szabola meg krichard elmentek Svédországba. Svédbe, amikor itt van vazzeg Becske alsó!
A megállóhelynek kicsit világvége hangulata van. Nem lennék meglepve, ha ezen a napon mi voltunk a megálló egyetlen használói. Húsz perc alatt sétáltunk be a faluba, ahol a Vadász Presszóban kaptunk pecsétet a Kéktúra füzetbe, majd elindultunk visszafelé. A falu határában tértünk le az aszfaltútról, és dózerúton haladtunk tovább. A jelek frissnek látszódtak, jól lehetett követni őket. Meg is lepődtünk, hogy amikor átkeltünk a Galyán eltűntek a jelek. A térkép szerint jó helyen mentünk, de mint később kiderült a valóságban a patak másik oldalán ment az útvonal. Amikor megtaláltuk őket, felmásztunk egy vadászlesre kajálni.
Az egykori Kisecset állomás mellett keltünk át a síneken. Az állomásból semmi nem látszik, csak egy-két MÁV-os betondarab hever az úton. Dombon-völgyön át mentünk, néha akácos erdőben. Ez nem volt valami szép, pláne, hogy óriáspókok szőttek hálót keresztbe az úton, és ezt NAGYON nem szeretem. Kénytelen volt Natasa előre menni, hogy ne mindig csak a hátamat lássa. Egy szép fenyőerdőben mentünk fel az emelkedőn a Cser-hát tetőig, majd szintben haladtunk, és csak Kétbodonynál ereszkedtünk le a völgyben lévő faluba. Mindjárt egy kutyafalka fogadott bennünket, de szerencsére kerítés mögött voltak.
Kétbodonyban egy régi ház kerítésén van a ládikó, ami a pecsétet rejti. Dél volt már, kezdtünk éhesek lenni, de inkább a közeli Romhányban álltunk meg enni. Egy presszóban kértünk cégbélyegzőt, és a vasútállomáson pihentünk. Az állomás elhagyatott volt, csak jó két óra múlva jön a következő vonat. Minden zárva, egy ládikában azért van kitéve kéktúrás fémbélyegző. Kajálás után a földkupacban végződő vágányon indultunk tovább. A Romhányi-hegyet vettük célba. Megint kiábrándító akácerdővel kezdődött, aztán a végén egész normális erdő kerekedett belőle. Aztán ahogy mentünk lefelé a hegy felsőpetényi oldalán ismét feltűntek
az akácok, de itt legalább nem volt annyi szúnyog. Innen már lehetett látni alattunk a bányát, lejjebb a völgyben pedig Bánkot. Meredeken lejtett az ösvényünk, ami egy mobiltelefonos toronynál szélesebb földútra ért ki. Ezen mentünk tovább lefelé, majd a bányatelepnél átkeltünk a bányavasúton és kiértünk a műútra. Innen 1 km volt még a kocsma, ahol bélyegzőt kaptunk, és a buszig hátralévő 1 órát itt töltöttük el.