A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A hegytetőn kajaszünet következett, majd Magyarkútig végig laza lejtő következett, ahol már gyorsabban haladtunk. Csak közvetlenül Magyarkút előtt volt egy nehezebb lejtő. Ez is inkább a síkosság miatt volt nehezebb, normális időben semmi gond nem lett volna. Magyarkúton a pecsételőhely kicsit kitérő volt, így szabola és krichard nem jött be velünk pecsételni. Ezután rövid sáros szakasz következett, majd amint beértünk egy völgybe, ahova csak rövid időre süt be a nap, ismét jeges út következett.
Nem igazán feküdt nekem a jégen sétálás, inkább az út mellett tapostam a havat, lábnyomokat hagyva magam mögött. Több helyen befagyott belvíz is volt. A jelzések ritkultak, de a térkép szerint erre visz az út. Egyszercsak megjelentek a jelzések, de rövidesen el is tűntek. A túraút elment jobbra, de mi nem vettük észre, és továbbra is a széles szekérúton haladtunk tovább. Mire észrevettük, már nem volt értelme visszafordulni, és nem Katalinpusztára mentünk, hanem a pár km-rel odébb lévő Szendehelyre. De közben volt arra időnk, hogy egy kicsi tó mellett gátat építsünk az úton folyó sáros olvadékvíznek mindenféle debilkedések közepette.
Ez volt az első Dendeócsés túra, amelyen már az ötfős társaság vett részt, de maga a Társaság csak akkor kezdett körvonalazódni.