Börzsöny

Túraparaméterek

A túra hossza

25 km

Szintkülönbség

–

Szintidő

–

Legmagasabb pont

936 méter – Csóványos

Indulás

09.20 Kisinóci th.

Útvonal

Kisinóci turistaház -> Királyrét -> Spartacus kulcsosház -> Csóványos -> Nagy-Hideg-hegy -> Kisinóci turistaház

Érkezés

15.00 Kisinóci th.

Résztvevők

juhi, krichard, feherb, Dóri, bea

Időjárás

Túlnyomóan derült.

Egy vasárnapi könnyebb túrát terveztem, aztán kicsit nehezebb lett belőle. Főleg a meleg miatt volt nehezebb, de a Börzsöny amúgy is kicsit húzósabb terep. Dóri nem annyira gyakrolott túrázó, de egyáltalán nem kellett rá várni sokat. Nem is anyázott, ezt krichard tette inkább helyette is.

Királyrétig nem volt nagyon nehéz az út. Ott bejégkrémezés után indultunk el fölfelé a kék négyzet jelzésen. Az útba eső forrást nem lehetett megmérni, mert száraz volt. Szépen kitartóan, nem túlságosan erős ütemben emelkedett az út. Jó sebességgel lehetett volna haladni, ha nem lettek volna szederbokrok az út szélén, amiket muszáj volt megkóstolni. Már most ömlött rólam a víz, pedig még hol volt a vége? Sőt, még lefelé is kellett menni kb. 100 métert a kulcsosházig, majd újra felkapaszkodni, akkor már meredekebb emelkedőn. A Foltán-keresztnél kajaszünet következett, ahol megittam az összes maradék vizemet. Az út harmadánál elment már 1,5 liter. De szerencsére már csak 200 métert kell emelkedni a Csóványosig. A csúcson csak Bea ment fel a kilátóba, senki másnak nem volt kedve. Ő még geoládázni is eljött velem az egyik andezitoszlophoz.

Krichard akkor akadt ki, amikor meglátta, hogy a Nagy-Hideg-hegyig mennyit kell még lefelé menni a Rakodóhoz. Pedig aki Svájcban is túrázott hóban, 3000 méter felett, annak ez igazán semmiség. A völgyben lévő Természetbarát forráshoz csak hárman ugrottunk el. Gyéren folyt, és bemerítős a forrás. Nagyon zagyos volt az alja, nem vettünk inkább belőle vizet. Viszont cserébe a Nagy-Hideg-hegyi menedékházban kiitam a csapot. Jó hideg volt. Már három óra volt, pedig azt gondoltam, hogy kettőkor legkésőbb el tudunk innen menni. szerencsére a célig csak lejtő (bocs, kvázilejtő) volt, ami azért itt-ott elég rázós is volt. Meg lehetett rajta indulni könnyen, egy ideig kellemes is volt, de vigyázni kellett a kavicsokkal, nehogy kimenjen az ember lába, és a térdnek is megterhelő egy idő után. Forrást ugyan nem tudtunk mérni, pedig Bea negyon rákészült lelkileg, de cserébe megtaláltunk három geoládát, ráadásul szabola nélkül, és sikerült kiakasztani egy csomó embert a sizéssel.