Júlia-Alpok

Túraparaméterek

A túra hossza

12 km

Szintkülönbség

900 m

Szintidő

–

Legmagasabb pont

Indulás

Útvonal

Vrsic hágó, Gozd Martuljek, Mojstrana

Érkezés

Résztvevők

szabola, juhi, krichard, feherb, Csilla, Edina, TT

Időjárás

Eleinte erősen felhős, a felhőalap kb. 1500 méteren volt. Később csökkent a felhözet, és pár órára a nap is kisütött. Csapadék nem volt.

Évek óta mindig elmegyünk pünkösdkor túrázni a hegyekbe, de valahogy az időjárás csak ritkán fogadott a kegyeibe. Most pünkösd előtt sokáig jó idő volt, bár télen nagyon sok hó esett a Júliai Alpokban, de az április meleg volt, az indulásunk előtt hetente egy métert olvadt a hó. Aztán, ahogy az szokott, a pünkösd előtti héten elszaródott az idő, hideg volt, havazott is. Sajnos nem tudtunk elég mobilisak lenni, hogy eltoljuk az utat egy héttel előbbre, így maradt a pünkösdi hétvége. Szállásadónk is óva intett, ne csináljuk meggondolatlanságot. A két túrás napból az egyiken egy könnyebb túrát csináltunk, mintegy megnézve, milyenek a hóviszonyok.

A túra első részében a Vrsic hágótól indultunk, és egy hegyoldalba szerettünk volna menni, ahonnan állítólag nagyon szép a kilátás. A hágó 1600 méteren van, a felhőalap 1500-on volt. És hiába szugeráltuk, nem ment feljebb, végig felhőben voltunk. A sziklás részen csak-csak fel tudtunk menni könnyedén, aztán a hegygerinc északi oldalán már mindent elborított a hó. Tudtuk az útirányt, de a nagy hóban és a ködben nem mentünk tovább. Alig láttunk valamit, turistautaknak és jelzéseknek nyoma sem volt. Krichard és juhi vígan csúszkáltak a havas hegyoldalban, ez nem volt olyan veszélyes rész, de Edina azért kicsit megijedt, amikor kicsúszott a lába alól a talaj. Nem szarakodtunk tovább, visszafordultunk, és inkább a vízeséseket néztük meg.

A túra második szakaszán Gozd Martuljek faluból mentünk felfelé, 750-ről 1200 méter magasra. Útközben két vízesés is volt. Az első viszonylag alacsonyan, és hamar el is értük. Egy darabon a patak medrében kellett menni, de csak árvízkor tölti ki teljesen a víz a medret. Most nem volt ilyen, simán lehetett ott menni. Néha fahidakon kellett átkelni a patakon. A második vízesés jóval magasabban van, kicsit izzasztó út visz fel oda. Magát a vízesést én nem is láttam, mert egy eléggé rázós „hídon” kellett volna átkelni, amit csak Tamás és juhi vállalt be. Amíg ők vízesést simogattak, addig mi ott unatkoztunk a sziklaperemen, alattunk a sebesen robogó égszínkék patakkal. Visszafelé ugyanazon az úton mentünk, mint amin jöttünk. A legvégén kicsit eltévedtünk, mert meg akartunk volna nézni két vizimalmot. Végül a malmokat nem találtuk meg, és túl is mentünk a gázlón, ami a kocsik és köztünk volt.

A vízeséses túra harmadik részében, az Aljazev dom völgyébe mentünk fel, de nem kellett elmenni egészen a házig. Gyakorlatilag az út mellett, a parkolótól pár méterre van a vízesés, de közelebb lehet hozzá menni, mint az előző kettőnél. A vízesés mögé is be lehet menni, és hátulról fotózni. Persze mindenütt fröcsög a víz, és rohadt nagy a robaj, de ide érte meg leginkább eljönni.

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk