Az idei szlovéniai kirándulás második túranapján én máshova mentem mint a többiek. Az első túranap, a Stenarra felvezető mászás rádöbbentett arra, hogy akármennyire is szeretném egyszerűen nem fog sikerülni fellőni 100 kilómat 1900 méteres szintkülönbséggel a szlovén legmagasabb csúcsra a Triglavra. Már tavaly is gondot okozott testem antikarbantartása és akkor is csak 1 csúcsra tudtam felmenni a 3 közül
Visszamentünk a Júliai-Alpokba, hogy megcsináljunk két hegyet, amit annak idején egyszer már félbehagytunk. A főfogás természetesen a Triglav volt, de előtte mintegy bemelegítésként a Stenar-ra is felugrottunk. Az első próbálkozás még 2006-ben volt, havas körülmények között, és nem sikerült feljutni a csúcsra
5 éve próbáltuk meg először megmászni a régi szlávok háromfejő főistenéről elnevezett hegyet, ami benne van Szlovénia címerében, és a szlovén kiadású 50 eurocentesen is. Nem mellesleg egy ilyen nevű süti is létezik, de most nem találtunk sehol. Az első próbálkozás egyhén szólva is balul sikerült, nemogy nem jutottunk fel a csúcsra, de lefelé még helikopteres segítséget is kellett kérni
A második napra egy körtúrát terveztünk. A feherb és a Natasa az előző napi Hochstul-kudarc után úgy döntöttek, hogy nem tartanak velünk. Valószínüleg sokat kivett belőlük a hatalmas szél, ezért csak hárman vágtunk neki a túrának
Igaz, hogy szállasdónk figyelmeztetett, hogy sok a hó, és pár napja fagyott is a hegyekben, de mivel előző este nem esett, reggel verőfényes napsütés volt, ezért nekiindultunk a Triglavnak. Talán a lehető legkönnyebb útvonalat választottuk a Krma völgyből felfelé a Planika házig, majd onnan a Mali Triglavon át a gerincen akartunk felmenni a csúcsra. Nem tudom, hogy a többiek hogy voltak vele, én nem igazán éltem bele magam, hogy délutánra a csúcson leszünk, minden a hóviszonyokon és az időjáráson múlik
Évek óta mindig elmegyünk pünkösdkor túrázni a hegyekbe, de valahogy az időjárás csak ritkán fogadott a kegyeibe. Most pünkösd előtt sokáig jó idő volt, bár télen nagyon sok hó esett a Júliai Alpokban, de az április meleg volt, az indulásunk előtt hetente egy métert olvadt a hó. Aztán, ahogy az szokott, a pünkösd előtti héten elszaródott az idő, hideg volt, havazott is
1A Kosutának is másodszor vágtunk neki. Pontosabban szabola és krichard, akik osztrák oldalról egyszer már visszafordultak. Most a könnyebb utat választottuk, és mi is velük tartottunk
Második napon egy nehezebb túrát néztünk ki magunknak. A hegy neve Grintovec, a maga 2558 méteres tengerszint feletti magasságával a Kamnik Alpok legmagasabb csúcsa. Erre a feherbék nem jöttek velünk, így csak négyen -Kati, krichard, juhi és én - vágtunk neki a hegyeknek
Második nekifutásra indultunk el a Hochstuhl-ra, de magunkkal hoztunk még két embert. Az idő is szebb volt, mint tavaly, bár szépnek így sem lehetett nevezni. Azért akadt pár pillanat, amikor élvezi lehetett a kilátást, és ez pont a csúcson volt
Sikerült egész jó időben indulnunk. Szlovéniában teljesen más fajta jelzések vannak, mint Ausztriában, vagy mint mondjuk nálunk: fehér pötty körül zöld karikákat festegettek a fákra, sziklákra. Minden jelzés ilyen, a térképen sincs jelölve szám, mint az osztrák oldalon
