A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Az idei szlovéniai kirándulás második túranapján én máshova mentem mint a többiek. Az első túranap, a Stenarra felvezető mászás rádöbbentett arra, hogy akármennyire is szeretném egyszerűen nem fog sikerülni fellőni 100 kilómat 1900 méteres szintkülönbséggel a szlovén legmagasabb csúcsra a Triglavra. Már tavaly is gondot okozott testem antikarbantartása és akkor is csak 1 csúcsra tudtam felmenni a 3 közül. És emellett most két napja volt egy újabb sikertelenségem. Kellett a csúcsérzés. Ezért egy a 2077 méter magas Sleme nevű csúcsot néztem ki magamnak. A szintkülönbség itt se volt kevés, hiszen 680 méterről kellett indulnom. A saját túrám megválasztásánál arra is figyelnem kellett, hogy ne legyen túl messze a többiek túrájának a kiindulópontjától, ne kelljen engem külön, órákon át szállítani a kiindulási helyre. Ha ezt nézzük akkor a Sleme talán a legtökéletesebb választás volt, hiszen pont útba esett a starthelyem a Triglav felé vezető úton. Az elmúlt évek depressziós korszakai és az aktív sportolás – így a teljesítménytúrázás is; nem is tudom hány éve mentem 30 km-nél hosszabb túrán – elmaradása eléggé megviselték a testemet, csak úgy röppentek fel a kilók rám, mint nyű. Valószínűleg ez vezetett a sorozatos magashegyi kudarcokhoz. Talán ez elgondolkoztat azon hogy egy kicsit vissza kéne venni a zablásából:) Majd meglátjuk hogy sikerül, az elhatározás már megvan. De nem is ez a lényeg most, hanem a túra. Már jó előre elhatároztuk, korán fogunk kelni, hogy minél hamarabb elindulhassunk. A korábbi túráinkon nem fektettünk ekkora hangsúlyt a korán indulásra, de biztosan állíthatom, hogy megéri a korai indulás. Persze ilyen esetben korán is kell lefeküdni, ami azért egy nyaraláson nem éppen a legjobb dolog:). De mindegy, reggel hatkor indultam neki a hegynek, a nap még fel se kelt, de azért már világos volt.
A térkép alapján kb 6 km-re lehetett a csúcs, az oda vissza 12 km, 1400-as szintkülönbséggel bőven elég lesz nekem. Persze azért ott mocorgott bennem a kisördög, hogy mégis a többiekkel kellett volna megpróbálnom a Triglavot. De a nagyördög leszólta szerencsére:). Mivel 700 méteres tengerszint feletti magasságból indultam, itt még javában bükkerdőben vitt felfelé a turistaút. Elég meredek és hosszú kaptató állt előttem. Természetesen már az első métereken eléggé megizzadtam, de nem álltam meg sokáig egyszer sem, talán a reggelire evett csodamüzli segített, és nem nyomasztott az, hogy megint lemaradtam a többiektől. A nap felkelt, besütött a fák közé, sehol egy teremtett lélek. Gondolom a helyieknek reggeli torna, hogy felfutnak a Sleme-re, de ma senki nem akart futni, úgy látszik. A turistatábla 4 órát jelzett a csúcsig, gondoltam ha délre feljutok (azaz nem 4 hanem 6 óra alatt) még az is bőven jó lesz; a lényeg a csúcsérzés és a siker. Ahogy baktattam felfelé, egyre kevésbé hallatszott a völgyben az autók és a hegyi patak zaja, majd lassan teljesen csönd lett. Hűvös volt az erdőben, ahol nem sütött a nap ott kifejezetten. A turistaút pedig töretlenül kapaszkodott felfelé a fák között. Teljesen megizzadtam mire felértem az első olyan részre ahol látszódtak a szemközti hegyek, köztük a Triglav. A turistaút annak a völgynek az egyik oldalán elterpeszkedő hegyen futott végig, amelynek másik oldalán a Triglav magasodott. Ahogy egyre feljebb értem, a bükk helyét átvette a fenyő és a turistaút is a hegy oldalában, kevés fával szegélyezve haladt tovább, szóval egyre jobb volt a kilátás. Végre valahára véget ért az a meredek, szinte egyszer sem lankásodó turistút és átváltottunk vízszintesebb terepre. Jobbra tőlem a hegy, sziklák és az erdő, balra tőlem a völgy és a kilátás. A nap sütött, de a fák között még mindig hideg volt. Nemsokára felértem az 1437 méteren magasodó kis házhoz, amit a térkép nagyjából félútra jelölt. A ház körüli tisztáson tehenek legeltek és kolompoltak egymásnak. És persze szartak is eleget. Megálltam egy kicsit a háznál. Itt ért utol egy lelkes túratárs, aki megállt pihenni is, én pedig folytattam utamat felfelé.
Kellemes meglepetés volt a következő útjelző tábla, amely már csak másfél órát jelzett a csúcsig. Nagyjából nyolc óra lehetett, tehát a 2,5 órás utat idáig fél órával kevesebb idő alatt tettem meg. A terep egyelőre nem változott, fenyők, páfrányok szegélyezték az utamat. Kiértem egy naposabb tisztásra és itt álltam meg hosszabb időre. Érdekes módon a fickó aki utolért a háznál, nem jutott el idáig, talán ő volt a tehenész.
Még csak 1500 méter körül lehettem úgyhogy javában maradt még mit leküzdeni, de a kezdeti meredek emelkedővel többet nem találkoztam. Emelkedett ugyan a terep, de korántsem annyira. Egy kis hullámvasutazás is belefért. A kilátás tovább javult, az idő szintén; a nap egyre melegebben sütött. Vizsgáltam a Triglavot, vajh hol tarthatnak a többiek odafelé? A turistautat villanypásztor szegélyezte, na nem a turistákat akarták árammal elriasztani, hanem ahogy kiderült, a lentebb látott teheneket szintén a turistaúton szokták felhajtani a magasabban fekvő rétekre. Természetesen a villanypásztorban most nem volt áram.
Elértem az 1700-as magasságot, egy kisebb vízszintes terepre jutottam, ahol már a törpefenyők uralták a tájat. A csúcs is kivehető volt a távolban, bár kifáradva elég messzinek tűnt. Itt is pihentem egy kicst, és ahogy közelebb és közelebb kerültem a célhoz egyre többször állam meg pihenni. A turistaut elhaladt a Vrta¹ki vrh nevű csúcs mellett, amely 1900 méter magas volt, szóval azt figyeltem mikor kerülök a csúcs fölé. Ez is eljött egyszer és mikor felértem a Sleme és a Drobeèe Sleme közti nyeregbe akkor tudtam, hogy megcsináltam, hiába volt hátra még pár száz méter. Innen már csak fel kellett gyalogolnom a csúcsra. A nyereg másik oldalán rendesen szakadt lefelé a fal, arról igencsak nehéz lehetett volna feljönni.
10-re értem értem fel, vagyis meglett a 4 órás idő. Mondjuk ez nem fontos, csak ez azt jelzi, hogy most nem jöttem rosszul. A csúcs füves volt, a környező hegyek és ormok azonban szinte mind sziklásak és magasabbak. A távolban a Triglav , sőt a GrossGlockner is látszott. Elég sokat pihentem itt fent, levettem az izzadt polómat és szárazba bújtam. Ettem is és ittam is, fotóztam sőt még egy kicsit ücsörögtem is.
Én voltam az első aznap a csúcson. Akkor indultam visszafelé, mikor az első turisták – egy lány és egy fiú – megérkeztek a csúcsra. Nagyjából fél órát, 40 percet lehettem fent. Visszafelé elég lassan ereszkedtem, hiszen a többieknek jóval hosszabb túra jutott, korán nem akartam visszatérni a faluba, mert inkább itt vagyok fent a hegyen, mint ott lent. Szóval jól elnyújtottam a lefelé menetelt, virágokat fotóztam főleg, amivel köztudottan rendesen el lehet tölteni az időt.
Nekem is sikerült, mert visszafelé sokan leelőztek;délután fél 4-re értem le a faluba. Számomra a Sleme túra kísértetiesen hasonlított a jó pár évvel korábbi Hochobir-os túrára. Ugyanaz a környezet, hegyi rétek, legelésző tehenek. Szóval aki volt már ott fent az ide is eljöhet, mert ugyanazt az élményt kapja majd:) A túravezető remek volt, a társaság is, szétröhögtük magunkat a túrán:D