18 év után mentünk újra a Mittagskogelre. Akkoriban sokat jártunk a Karavankákba mind osztrák, mind szlovén oldalról. Most is egy biciklis Wörthi-tó megkerülést követően másztunk fel, csak egy kicsit más körülmények között
1A Kosutának is másodszor vágtunk neki. Pontosabban szabola és krichard, akik osztrák oldalról egyszer már visszafordultak. Most a könnyebb utat választottuk, és mi is velük tartottunk
Második nekifutásra indultunk el a Hochstuhl-ra, de magunkkal hoztunk még két embert. Az idő is szebb volt, mint tavaly, bár szépnek így sem lehetett nevezni. Azért akadt pár pillanat, amikor élvezi lehetett a kilátást, és ez pont a csúcson volt
Sikerült egész jó időben indulnunk. Szlovéniában teljesen más fajta jelzések vannak, mint Ausztriában, vagy mint mondjuk nálunk: fehér pötty körül zöld karikákat festegettek a fákra, sziklákra. Minden jelzés ilyen, a térképen sincs jelölve szám, mint az osztrák oldalon
A Hochobir volt a második hegy a Karawankákban, amire felmásztunk. Csak kicsivel alacsonyabb, mint a Mittagskogel, de ez nem a határon van, mint a legtöbb magas csúcs a Karawankákban. Közelebb is van Klagenfurthoz, úgyhogy talán innen a legfaszább a rálátás a városra
A svájci túra után megbíztuk Natasát azzal, hogy vegyen egy turistatérképet Klagenfurtban a környékbeli hegyekről, és majd nyáron kimegyünk hegyet mászni. Ő vett két térképet a Karavankákról, és teljesen tudományosan, bizonyítva, hogy hegymászói, illetve magashegyi túrázói tapasztalatunk gyakorlatilag egyenlő a nullával kiválasztottuk a 680-as túraútvonalat, ami a Mittagskogel csúcsára vezetett.
