A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Most Remeterétről indultam, itt hagytam abba a DDK-t legutóbb. Bőven volt időm, így legalább nem kellett rohannom, mint a múltkor, amikor itt szálltam fel a buszra. Nem is fáradtam el annyira, mint akkor, és az emelkedőket is könnyebben vettem, annak ellenére, hogy úgy éreztem, a táskám is nehezebb volt most. Rögtön emelkedővel kezdődött a túra, fel a Rózsa-hegyre, illetve a hegy oldalába, mert a kék sáv nem megy fel a tetejére. Széles szekérúton vitt az út, mellette szederbokrok nőttek. Most kellemesebb oldalukat mutatták a bokrok, nem voltak útban a szúrós ágak, és már érett a szeder. Nem a
kartam sokat enni, de azért minden bokorról szedtem pár szemet. Alig fél óra múlva el is értem a Patacsi-mezőt, itt kellett ragasztani az első nyalókát. A térkép szerint innen elég sokat kell felfelé menni, egészen a Jakab-hegyig, és néhol sűrűek a szintvonalak, ami meredek emelkedőket sejtet. A valóságban nem volt annyira vészes a helyzet, mint gondoltam, igaz egyszer meg is álltam a száraz Fenyves-forrásnál fényképezni és pihenni. Pár száz méter emelkedő után el is értem a régi földvár sáncait, majd egy keskeny ösvényen- immár a hegytetőn – a pálos kolostor romjait. Van itt egy kilátó is, de oda nem mentem fel, eltántorított az az 1×1 méteres akna, amiben fel kellett volna mászni a vaslétrán. Egy Cigány-kút nevű kút is van itt, de már nem működik.
A DDK útvonala itt észak felé kanyarodik, és toronyiránt Abaliget felé tart. Petőcz-aknáig lejt az út, közben két forrás is van. Egyik a Pálos-kút, közvetlenül a jelzés mellett található, a másik a Bükkös-forrás, ahova egy pár száz méter hosszú KO jelzésen lehet eljutni. Petőcz-akna teljesen elhagyatott, pedig a nagy parkolóból ítélve régen nagy teherautók járhattak errefelé. Állítólag az uránbánya egyik aknája volt itt. Az én igazolófüzetem szerint még itt volt a pecsételőhely, nem pedig a Patacsi-mezőn.
Innen Abaligetig tovább lejt az út, tulajdonképpen végig erdőben, kisebb-nagyobb víznyelőket kerülgetve. Pont délre értem az abaligeti barlanghoz, akkor indult egy csoport. Mivel a vezetés 45 perc, és 3 órám volt a vonatig, bementem ezzel a csoporttal a barlangba, de előtte bélyegeztettem a füzetbe a pénztárnál.
Mivel a csoport végén voltam, nem sokat hallottam abból, amit a vezető mondott. Annyira azért emlékszem, hogy volt egy kő, ami leszakadt egy régi földrengés során, és beszorult a járatba, most ott „lóg”. Ha hűtlen ember megy át alatta, akkor a legenda szerint megcsikordul, de aki hűtlen, az nem hallja ezt a hangot. Amúgy ez a Mecsek leghosszabb barlangja. Ki voltam izzadva, nem volt időm pólót cserélni a baralngozás előtt. Így elég hűs volt odabenn, de szerencsére nem fáztam meg. A barlangtúra után kajáltam. Pizzát és kólát, mert szeretek egészségesen tápálálkozni.
A barlangtól 5,6 km a vasútállomás. Ehhez egy nagyon kellemetlen emelkedőn át vezet az út. Nem meredek, de elég hosszú, és nincs rajta erdő. A déli napsütésben, nagy hátizsákkal elég izzasztó feledat volt. Viszont nagyon szép a rét, a kis erdő egy vízmosás mellett, háttérben Abaliget házaival. Ritkák erre a jelzések, de fa sincs, amire lehetett volna festeni. De a térkép alapján könnyű rátalálni a helyes útra. A domb másik oldalán vitt be az út az erdőbe, és egészen az állomásig itt kellett kanyarogni.