A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Egy rövidke tavaszi túrát csináltunk ezen a szombat délelőttön. Eddig csak kétszer voltam a Naszályon, és mindig nagyon nehéznek éreztem. Talán a keleti oldal a legbarátságosabb, az északi a legbrutálisabb. Most délről mentünk fel, ami elég meredek ugyan, de nem olyan bokatörő, mint az északi lejtő. Nemrég még sokfelé volt hó, de a túrát megelőző héten végig meleg volt, gyakorlatilag a csúcson volt csak kevés hó, az is csak foltokban. A déli oldalon még csak sár sem volt.
A Belvárosból indultunk,
de Vác nem nagy város, hamar a város szélén találtuk magunkat, és 4 km megtétele után egy parkolóban meg is kaptuk az első pecsétet. Innen kezdett emelkedni az út, de először még csak szerényen. Melegen sütött a tavaszi nap, pedig alig múlt el 9 óra. Jó, hogy nem vittem kabátot. Ahogy elhagytuk a hétvégi házakat és beértünk az erdőbe elkezdődött a kemény emelkedő. Szabola hozott túrabotot, ő nagyon gyorsan elhúzott, mi juhival lemaradtunk tőle. Többször meg kellett állni pihenni, ilyenkor egy fának dőlve vártam, hogy ismét erőre kapjak. A bakancsom kezdte nyomni a bal lábamon az egyik ujjamat. Ami csak azért zavart kicsit, mert pünkösdkor a Triglavra mennénk, és ebben a cipőben terevezem azt a túrát.
Csak a legvégén láttuk meg a csúcsot
jelölő geodéziai tornyot. Még soha nem voltam fent, hát most bepótoltam. Nem látszik teljesen a Dunakanyar, egy kis szakaszt kitakarnak a fák. A csúcson megkerestük a GCNaTe nevű gyorsítótárat. Lefelé másik úton mentünk, de csak az első pár km volt más, mint felfelé jövet.Egy helyen elkavartunk, így megcsodáltunk egy külszíni fejtést, de hamar rátaláltunk a helyes útra. A városba visszaérve ismét előjött az ujjtörés a lábamon, ami most már határozottan idegesített. Nem tudom mi lesz így a nagyobb hegyekben.
Galéria
Kitűzők, oklevelek, egyebek
