A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Megtaláltuk a Pilis forrásai túramozgalmat, és rögtön el is indultunk, hogy felkeresünk 11 forrást Lajosforrás környékén. Szerencsénk volt, mert egy kb. 20 km-es túrával meg lehet csinálni őket. Az igazolás nem úgy működik, mint a Kék túránál, nincsenek bélyegzők a forrásoknál, hanem be kell írni az igazolólapra, hogy milyen a forrás. Mi lefényképeztük az összeset, de nem akarunk kiszúrni a rendezőkkel, magukat a források fényképét nem fogjuk iderakni.
A János-forrástól nincs messze légvonalban a Hajós Ferenc forrás, mely a Janda Vilmos kulcsosház mellett van. De addig sok árkon kell átmászni, így egy kis kerülőt tettünk, csak egyszer kellett árkot mászni . Jelzetlen utakon mentünk, néha még út sem volt, és a kulcsosháztól távolabb, de sikerült ráakadni a zöld háromszög jelzésre, ami a háztól megy le Pomázra. Ezen értük el végül is a forrást, ami most is száraz volt. Rövid kajálás után idnultunk tovább, a Gyopár-forrás irányába, ami itt van egy köpésre. Addig szinte végig lejtő volt, a Csikóvárak oldalából ráláttunk a Kevélyre. Nyílt részek is voltak ezen a szakaszon, a Kevélyek felől sötét fellegek jöttek, de szerencsére komoly csapadék nem volt. A Gyopár-forrásnál észrevettünk Natasa kabátján egy elég nagy kullancsot, ami eléggé ritkaság így január közepén. Legyilkoltuk.
A következő két forrás a Holdvilág-árokban volt. A Csikóváraljai turistaház felé indultunk el, majd a zöld körséta jelzésen mentünk a Holdvilág árok felé. Ez egyenesen a Domini forráshoz vezetett. Itt útközben csak három gazdátlan kutya borzolta a kedélyeket, de ők hamarabb hátráltak. A másik forrást nem jelöli a térkép, mi nem találtuk meg. A Domini-forrástól lefelé indultunk el, valószínűleg fölfelé kellett volna. Elég nagy volt a sár errefelé, néha a patakban biztonságosabban lehetett menni, csak figyelni kellett, nehogy beázzon a cipőnk. Láttunk egy forrásocskát, de az is lehet, hogy búvópatak volt. Franc tudja. Mivel lefelé indultunk el a Holdvilág-árokban, Kiskovácsinál rátértünk a piros jelzésre, és a Tölgyikrek felé vettük az irányt. Elég sokat jöttünk lefelé, a Tölgyikrek pedig majdnem egymagasságban van a Lajosforrással, szóval itt végig emelkedőnek mentünk felfelé. A Natasa már fáradt, meg éhes is volt, így a Salabasina-kútnál ismét kajálás volt. Már délután volt, és még négy forrást akartunk megnézni. Már látszott, hogy sötétedésre érünk csak vissza a kocsihoz.
A Tölgyikreket elérve továbbra is a piroson mentünk, méghozzá lefelé a Sikárosi-rétig. Itt hirtelen belenyilallt a térdembe a fájás, pedig ilyen már régen nem volt. A lejtőkön így nehezen haladtam, de szerencsére nem volt már sok belőle. A Sikárosi rétet csak érintettük, rögtön belementünk egy elég nagy LAI-jú fenyőerdőbe. Ennek az erdőnek a szélén találtuk meg a Szilágyi Bernát forrást. Sietősre vettük már amennyire lehetett, mert Natasának fájt a kisujja a lábán, és csak sántikált. Szerencsére nem teljesítménytúra volt, mert bőven kiestünk volna a szintidőből. A következő a Kárpát-forrás volt ugyanebben a völgyben, aminek rettenetesen vasíze volt. Innen már csak egy meglehetősen meredek kaptatót kellett megmásznunk, hogy feljussunk Lajosforráshoz, de útközben megcsináltuk a Kármán-forrást is. A sok felhő miat már elég sötét volt. Az út felénél jutott eszébe szabolának, hogy milyen fasza lenne, ha leköböznénk a forrásokat. Volt egy zöld műanyag poharam, azt mértük, hogy hány másodperc alatt telik meg csurig. A Lajosforrás kivételével ez működött, de mivel az elég bővízű, ezért ott a literes termoszával mértünk.