Leírás

A Zselic egy erősen és közepesen tagolt dombság Külső-Somogy és az Ormánság között. Északról a Kapos völgye, délről az Ormánság a határa, kelet felé azonban a pontos határa vita tárgyát képezi, mivel nincs természetes határvonal a Mecsek illetve a Baranyai-hegyhát és a Zselic között, így jobb híján antropogén választóvonalat tekintenek a keleti határnak, a közigazgatási, vagy inkább a Szigetvár-Kaposvár vasútvonalat. Lösztakaróval fedett, de a Hollófészek térségében az alapkőzet magasabban van. A csapadékosabb időjárás illetve a könnyen pusztuló alapkőzet miatt a dombság patakjai jelentősen felszabdalták a területet, völgyeik mélyek és meredek falúak. A dombhátak viszont szélesek és laposak, magasságban alig térnek el egymástól.

A legmagasabb pont az Almás-patak mellett helyezkedik el, ami dél felé vezeti el a vizeket. A talajvíz nagy keménységű. A területen több, mint 120 forrás található.

Jelentős részét őshonos erdőségek fedik: ezüsthársas bükkösök (amely a déli elterjedésű ezüsthárs és az atlanti bükk közös és működő erdő társulása), illetve gyertyános-tölgyesek a legjellemzőbbek. A cseres- és molyhos-tölgyesek jórészt eltűntek a zártkertek terjedésével. A történelem során a zselici erdő fáit sokszor használták fel, a környékbeli építkezésekhez innen szállították az építőanyagot, az utánpótlásról pedig sarjakkal illetve makkrakással gondoskodtak. Később egyre intenzívebb lett az erdőhasználat, amelynek következménye egy szervezettebb erdőgazdálkodás lett. Külföldről hozott makkal, illetve a parlagokra fenyők telepítésével újították az állományokat. A háború után nagyon megnőtt az igény az olcsó faanyagra és csak az előrelátó szakembereknek köszönhető, hogy a fokozott termelés ellenére sem történt nagy baj, a tájidegen fafajok betelepítését sikerült elkerülni. A környék további botanikai jellegzetességeit főként a déli származású fajok adják, mint például az örökzöld csodabogyófajok, a lónyelvű és a szúrós, vagy a kakasmandikó, erdei ciklámen és az illatos hunyor.

A vadgazdálkodás jelentős, a vadászat igencsak fontos szerepet kap a zselici erdőkben. A szarvas csak az 1880-as évek végén jelent meg, de annyira sikeresen hogy az 1938-as vadászkiállításon már egy zselici szarvas aganccsal nyerték meg a fődíjat a Berlini Vadászati Kiállításon.

Megközelítés:
A DDK útvonaláról rövid kitérő a K3-n.
Legközelebbi lakott területek az útvonalon parkolóval/megállóval: Abaliget v.á. (10,5 km, 190 m szint), Alsókövesd (4,4 km, 160 m szint).
Legközelebbi falu Bakóca a K+-en érhető el a DDK útvonaláról (4,8 km, 160 m szint).

Borhidi Attila – A Zselic erdei
Dr. Tarján Lászlóné – Zselic története és természetvédelmi értékei