Dél-Börzsönyi kilátások 15

Túraparaméterek

A túra hossza

13 km

Szintkülönbség

765 m

Szintidő

5 óra

Legmagasabb pont

Hegyes-tető; – 482 m

Indulás

7.55 – Zebegény

Útvonal

Zebegény, iskola – Trianoni-emlékhely – Bodzási-pihenő; – Ernő;-forrás – Borostyán-kő;i-pihenő; – Szent Mihály-hegy – Hegyes-tető; – Kövesmező; – Csizmadia-völgy – Zebegény, iskola

Érkezés

11.20 – Zebegény

Résztvevők

szabola, krichard

Időjárás

Szeles idő

Nagyon régen voltunk túrázni és most kapóra jött egy rövid táv. Az ötlet hirtelen jött és kricharddal ketten mentünk el a Dél-Börzsönyi Kilátások túra második legrövidebb, 15 km-es távjára. A túra 15 kmre alatt majdnem 800 méteres szintkülönbséget kellett leküzdeni és ez nem tűnt kevésnek.

A lábam, amely még karácsony előtt ment gajra, most már nagyjából helyrejött és így bátran neki mertem vágni a gyaloglásnak. Egyikünk sem volt már jó pár hónapja rendes teljesítménytúrán, úgyhogy épp itt volt az ideje. 8 előtt indultunk pár perccel és az itiner átböngészése után nyilvánvalóvá vált, hogy fel kell menni a Hegyes-tetőre, majd vissza Zebegénybe, mialatt jó sok szintet kell legyűrni. Elsőként felkapaszkodtunk az emlékműhöz, majd onnan tovább a sárga sávon végig emelkedve a Bodzás-pihenőig. Innen egy kis szerpentineztés következett lefelé, itt már néhol találkoztunk sárral, ami a későbbiekben néhol jelentősen megnehezítette az előrejutást. Az időjárással nem volt gond, fújt a szél ugyan, de nem esett az eső sem a hó és nem is volt várható semmi csapadék. A nap ugyan kisüthetett volna, de ne legyünk telhetetlenek.

Szóval a szerpentin az Ernő forrásig tartott, ahol gyorsan mértünk, majd indultunk tovább. A lejtős szakasz egészen a vasút mellé vezetett vissza minket, azaz az indulási magasságba érkeztünk vissza, és innen kezdődött a túra legnehezebb része. Végig, folyamatosan felfelé a rövidebb-hosszabb, lankásabb, meredekebb emelkedőkön egészen a Hegyes-tetőig. Érthető miért volt Dél-Börzsönyi kilátások a túra neve, útközben jópár olyan helyen haladtunk el ahonnan remek kilátást nyílt a Maróti-hegyekre illetve a Visegrádi-hegység más részeire is.

Jópárszor jártam már a Dömössel szembeni \\\”hegyorr\\\”-on, de soha nem gondoltam volna, hogy azon a meredek hegyoldalon ennyi turistaút vezet. A következő pont után már csak pár kilómétert kellett menni a csúcsig. Itt az út már a gerincen vezetett végig, továbbra is remek kilátás nyílt a Duna túloldalán magasodó hegyekre. Míg Zebegényben egyáltalán nem volt hó, itt már 5-8 cm-es hótakaró borított mindent. Aztán nemsokára felértünk a tetőre. Erős szél fújt, nem is mentünk fel a kilátóba, inkább lesiettünk-lecsúszkáltunk a Köves-mező felé a meredeken. Krichard adott egy körtét, meg is ettünk mindketten egyet-egyet, remek édes , finom körte volt. Innen már csak lefelé mentünk, de még a Köves mezőnél pecsételtünk egy utolsót. Az aszfalton indultunk tovább, de még szerencsére pár száz méter után kiderült, hogy rossz irányba megyünk, és még különösebb időveszteség nélkül korrigálni tudtuk a hibánkat. A haladást eléggé nehezítette a sok sár. Aztán végül beértünk Zebegénybe és a célba. Átvettük a díjazást és mindketten befaltunk 3 virslit. Meglepően finom volt, és miután megettünk mindent, beültünk a kocsiba és irány haza. Jó kis túra volt, bár elég gáz, hogy 15 km után úgy elfáradtam mintha 30-at mentem volna.