A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás

Még nagyon régen, egyetemista koromban bicikliztem körbe a Balatont. Akkor egy nap alatt egy teljesítménytúra keretében. Akkor is csak második nekifutásra sikerült. Most lazábban, háromnapos túra keretében tekertük körbe, de, hogy legyen benne egy kis csavar, Veszprémből indultunk, és oda is érkeztünk. Maga a túra az adventures.hu honlapon szerveződött, így ez egy sokrésztvevős túra volt.

Veszprémből Almádiba mentünk le, erre vezet a kiépített kerékpárút, végig frankó lejtővel, ráadásul minket most az északi szél is hajtott. Almádiban, a domboldalban a kis utcákon már nincs kijelölt bicikliút, de táblákkal végig jelezve van, hogy merre kell menni, és végül a város keleti végén lyukadtunk ki. Rögtön fagyiztunk is egyet ennek örömére.


Első nap Badacsonyig mentünk. Az északi parton hol lent a tóparton, hol kicsit feljebb, a 71-es út mentén megy a kerékpárút. Ennek megfelelően van szint az útban, hiszen a főút magasabban van, mint a tópart. Na, nem kell komoly emelkedőkre gondolni, talán 1 km távolság sincs a tó és az út között. A legszivatósabb rész Balatonszepezden volt, ahol fel kellett menni a faluba egy meredek emelkedőn, erre mutatták a kis, zöld, kerékpáros táblák. Két helyen álltunk meg hosszabb időre: betértünk egy kalandpályára Balatonfüreden, itt is ebédeltünk, és tettünk egy kitérőt Tihanyba is, aki akart, bement az apátságba. Estére értünk Badacsonyba, és még a szállás elfoglalása előtt bementünk kajálni egy sültkolbászozós helyre.


Másnap akkor kezdett el esni, amikor indulni akartunk. Amikor csitult kicsit, elindultunk, de gyakorlatilag az egész nap abból állt, hogy elered, majd eláll az eső. Délelőtt volt rosszabb, akkor többet esett. A mai nap 60 km volt, a tegnap 90-hez képest tehát lazább. Balatongyörökig mentünk megállás nélkül, itt már szétszakadt a csapat. Valaki felment Szigligetre, valaki lassabban ment, olyan is volt, aki defekt miatt maradt le. Akik a tegnapi 90 km sok volt, azok hajóval mentek át Fonyódra. Balatonboglárig kellett tekernünk, ott volt a második napi szállás. Keszthelyen Tescoztunk Katival, majd bementünk a strandhoz, és beültünk egy lángosra, itt futottunk össze a többiekkel teljesen véletlenül. Jó sok időt elvoltunk itt, hirtelen rohantuk meg a kajáldát.

Nekünk még szerencsénk volt, kaptunk lángost, de akik utánunk kértek már nem kaptak, mert a konyhán a pörköltöt véletlenül beleburították a lángostésztába. Kaja után kávé meg fagyi, és délután 3 körül nekiindultunk az út második felének. Itt már csak kétszer álltunk meg: egyszer fagyizni, egyszer pedig Balatonmárián Kati kipróbálta, mennyire szeretik a hattyúk a kolbászos fornettit. Estére kezdett csökkenni a felhőzet, naplementés képeket is tudtunk készíteni a tópartról, miközben a szúnyogokkal hadakoztunk.

Harmadnapra ragyogó idő lett, kár, hogy nem tudtunk fürödni. Teljesen külön mentünk a többiektől, hamarabb elindultunk. Vissza akartunk érni Veszprémbe, hogy teljes legyen a kör, és el akartunk érni egy olyan vonatot, ami még normális időben ér haza. Nem tudtuk, hány kilométer az út, valaki 120-szal rémisztgetett bennünket, de végül is a 90-be ez is belefért. Szép lazán odaértünk 5-re, úgy, hogy 1 órát kajáltunk Balatonkenesén, meg fél órát Siófokon. A végén Kati nagyon el volt fáradva, az emelkedőn Almáditól Veszprémbe csak lépésben mentünk. Ezen a napon volt a túra legszebb része, a balatonvilágosi magaspartnál, ahol remek kilátás nyílik a Balatonra. Igaz oda nem tudtuk feltekerni, már tolni kellett a biciklit. A többiek idáig nm jutottak el, később kiderült, strandoltak, röplabdáztak, majd Siófokon vonatra szálltak.

A Balatoni biciklitúra legnagyobb értéke, hogy baromi sok helyen lehet vonatokat fotózni, nekem is sikerült pár remek képet készítenem. Maga az aszfalt néha baromi rossz, főleg a fák gyökerei miatt, de az út legnagyobb része tűrhető. Nem tudom mi a helyzet akkor, amikor igazi, nyári tömeg van a Balatonnál, akkor még az emberek kerülgetése is próbára teszi az ember türelmét.
Galéria