A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Ez is egy adventures.hu-n szervezett kaland volt. Amikor megismerkedtem Katikával, ő mondta, hogy megy erre, és, hogy baromi jó volt tavaly is. Én pedig még soha nem voltam Erdélyben, kihasználtam az alkalmat, és elmentem olyanokkal, akik már voltak ott, ismerik a környéket, tudják, mit érdemes megnézni. Kicsit aggódtam a vadkemping miatt, de nem adódtak meg nem oldható problémák. További résztvevők: Detti, Vera, András.
A Glavoi-réten volt a sátor, egy csomóan itt kempingeztek, főleg hétvégén volt tömeg. Abszolút 0 komfort van, sőt -1. Még udvari budi sincs, az erdőbe megy mindenki, ami valljuk be, eléggé undorítóvá teszi az erdő azon részét, ami közel van a réthez. Győző javította fel a komforfokozatot -1-ről 0 csillagra azzal, hogy összeütött egy tábori zuhanyzót, amelynek egyik oldala az autó, a másik három pedig sátorponyva, és a kocsi tetején elhelyezett 20 literes kempingzuhanyból folyik a víz. De első nap azért kipróbáltuk a patakban fürdést. Sajnos kevés víz volt a patakban. Az ivóvízről egy forrás gondoskodik, amire ráfogtuk, hogy iható. Mindenki ezt issza. Maga a rét a semmi közepén van, a legközelebbi falu Petroasa, 20 km, ez 1,5-2 órányi autózásnyira van. Ez jellemzi az út minőségét, és azt, hogy nem érdemes megpakolva száguldozni, mert könnyen leér a kocsi alja. Persze Daciakkal baromi gyorsan fel lehet érni. 1100 m magasan van a Glavoi, a hajnalok még nyáron is hidegek, de ahogy felkel a nap a hegyek mögül gyorsan melegszik a levegő, és látszik, hogy párolog az éjszakai harmat.
Szóval első nap délután érkeztünk, és megbeszéltük, hogy magyar időben fogunk élni, nem állítjuk előre az óránkat 1 órával. Sátorverés után pedig elindultunk a Csodavárba, ami a legközelebb van a réthez. Ez egy régen beomlott barlangrendszer, 150 méteres sziklafalakkal. A három nagy terem omlott be, köztük vannak átjárók, át lehet menni egyikből a másikba. Láncos szakaszon ereszkedtünk le a dolina aljába. Olyan nagyok a méretek, hogy fentről még csak kis kavicsoknak tűntek a sziklák, de mire leértünk, kiderült, hogy azok bizony kamion méretűek, és valami elképzelhetetlen nagy erő dobálta őket halomra. Ha csapadékosabb lett volna az idő, vízesés is lett volna a sziklákon, de ez a műsor most elmaradt. Magyarországon és Székelyföldön árvizek voltak, de itt, az Erdélyi-szigethegységben nem esett annyi eső.
Lent körbenéztünk, bementünk egy barlangba is, majd felmentünk a sziklafal tetejére egy ösvényen, és az ott kialakított balkonokról néztünk ismét alá. Még sötétedés előtt visszaértünk a táborba, előtte még fát is szedtünk, hogy legyen tűz este, illetve reggel el lehessen készíteni a kávét, teát. Szinte mindent lehet kapni, két bolt is van a réten.