A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Ez a szombat is osztrák túrának indult, helyette azonban Gyuri egyik kedvelt helyére, a vértesi Vitányvárhoz látogattunk el. Autónkat a szárligeti parkolóban hagyva gyorsan felszedelődzködtünk, s nekivágtunk kicsiny, de annál szebb túránknak. A kezdeti tanyasi világot magunk mögött hagyva rátértünk a murvás útra, mely egy kisebb „üdülőtelep” mellett vezetett egészen Csákányospusztáig, a Mária-szakadék bejáratáig.
Kutyaugatással kísérelve betértünk a rengetegbe, ahol a partoldalon kacskaringóztunk az ösvényt követve. Több helyen fába faragott szenteket ábrázoló képekkel találkoztunk. A körtvélyesi temetőben pár percet áldoztunk az ott nyugvók emlékére, majd folytattuk utunk. Az aszfaltozott színre kiérve egy kisebb zuhi kapott el minket, így úgy döntöttünk, hogy az erdőbe betérve kerülünk a Béla-forrásig.
Ezután szedres, fenyveses, cserjés egyveleg közt haladtunk, majd átvágtunk egy nagy mezőn, ahol elvileg a Bükk-Avas Magassági Pont húzódik. Mielőtt az ismét nekiveselkedő eső elől egy terebélyes fa alá húzódtunk volna, egy őz tűnt el előlünk a rengetegben.
A kötelező pihenő után jött az igazán magával ragadó szakasz, mely le a völgybe, majd fel a várhoz vezetett. A romoknál elmélkedtünk egy csöppet, majd megkerestük a ládát. Visszafelé a gerincen haladtunk, ahonnan a korábban említett hangulatos völgyre remek rálátásunk nyílott. A kéken haladva a Mária-szakadékot némiképp kikerülve értünk a már jól ismert murvás útra, mely egészen a kocsiig vezetett.