Apát megint elrángattam túrázni hiszen a múltkori után nagyon rákaptam. Szóval mostani cél a Vértes volt. Amint kiszálltunk még be kellett gyalogolnunk vagy majdnem 2 km-t az erdőbe, hogy elérjünk a Vértes táborig. Az idő most nagyon jó volt, ugyanis sütött a nap végig.
Szabolával és a kiskutyával mentünk el a Vértesbe megszerezni az újabb fa alakú jelvényt. Fel voltunk vértezve forrásmérő cuccokkal és szabola szemeteszsákokat is hozott, hogy összeszedje az erdőben található szemét 0,01 %-át.
Kétszer töröltem ki ennek a túrának a laírását véletlenül, úgyhogy megírom harmadszorra is. Fél év késéssel. A túra 2006 nyarán volt, most pedig már a télnek is vége
Sikerült újra kifgoni egy havas március 15-ét, de szerencsére ez nem olyan hófúvásos helyzet volt. Szárligeten még eső esett, de kicsivel feljebb, az istállókat elhagyva már hó volt, sőt a fák tiszta havasak voltak, igazi téli hangulat volt. Ennek örömére juhi ki is próbálta az erdőszéli színpadot
Egy időben elhatároztam, hogy ha elmegyek egy teljesítménytúrára, akkor mindig annak leghosszabb távjára megyek. Így aztán sorra jöttek a 40-es, 50-es túrák, de akkor még a százas is belefért. Természetesen ez már jó régen volt, már arra sem emlékszem, hogy mikor gyalogoltam 50 km-t, nemhogy százat
2013-as első olyan túrája volt ez, amin már tényleg igazi meleg idő volt. A késői hóvihar után áprilisi-májusi nyár következett, ezt gyorsan ki is használtuk egy túrára.
Forrástúráról lévén szó, kiemelt eseményként szerepelt az EMDT naptárában ez a rendezvény. A 20 km túl rövid volt, a hosszútáv viszont túl hosszú. Szabolát csak kicsit, beá(cskát) jobban rá kellett beszélni, hogy induljanak el ezen a távon
A múltkori sikeres rövid teljesítménytúrán felbuzdulva kerestem még pár olyat amely elég rövid ahhoz, hogy a kisfiúval elmenjünk rá. Adódott is egy lehetőség a Vértesben: a Vértesi Barangolások nevű túra, amelynek a legrövidebb, 5 km-es szakaszát szemeltem ki.
Nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással, abszolút nem tűzött a nap, szinte tökéletes kirándulóidő volt, leszámítva a helyenként élénk szelet
Ez a szombat is osztrák túrának indult, helyette azonban Gyuri egyik kedvelt helyére, a vértesi Vitányvárhoz látogattunk el.
Autónkat a szárligeti parkolóban hagyva gyorsan felszedelődzködtünk, s nekivágtunk kicsiny, de annál szebb túránknak. A kezdeti tanyasi világot magunk mögött hagyva rátértünk a murvás útra, mely egy kisebb „üdülőtelep” mellett vezetett egészen Csákányospusztáig, a Mária-szakadék bejáratáig
Végre egy túra, amin megmutatkoztak a tél szépségei is. Még ha nem is a teljes távon, de a túra jelentős részén hóban mentünk. És nemcsak alattunk, hanem felettünk is volt hó, kisebb-nagyobb intenzitással órákon át havazott
