A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Folytattuk a Közép-Dunántúli Piros túrát, ezúttal már a Vértesben. Egy nem túl hosszú, és nem túl izmos szakasz állt előttünk, de a szint nagy része egy helyre, a Vértes központi térségére összpontosult. Száron hagytuk a kocsit, és kihasználtuk, hogy a két végpont, Oroszlány és Szár között van közvetlen vasúti összeköttetés. Gyalog indultunk el tehát, és visszavonatoztunk a túra után a rajtba.
A vasútállomástól a falu központi része, ahol a bélyegző is van, jó 1,5 km. Majd továbbhaladva, kb. ugyanilyen távolságra már a túloldalon el is hagytuk a települést. Átkelve egy kis erdőn egy kerékpározható erdei műúton találtuk magunkat, ahonnan már látszódott a Vértes középső része, amin nekünk is át kellett verekedni magunkat. Alig volt 200 m-rel magasabban, mint ahol akkor voltunk, mégis olyan volt, mintha évszakot váltottunk volna. November vége volt, hidegbetörés és havazás után voltunk, de a hó az alacsonyan fekvő helyeken eddigre elolvadt. De amint látszik, éles volt az a határ, ahol megmaradt tartósan a fagy.
Szinte észrevétlenül, egyik pillanatról a másikra vettük észre, hogy hoppá, mindenhol hó van, a turistaúton meg – ha nem is fenékig -, de be van fagyva a pocsolya. Mi meg eljöttünk félcipőben, mint a hülyék. Azért aggódtam, nehogy bokáig érő hó legyen, illetve lefelé ne nagyon csússzon az út.
Szerencsésen megérkeztünk a Szép Ilonka-forráshoz, ami a lejtő aljában volt, itt már nyoma sem volt a hónak. Amilyen gyorsan belementünk, olyan gyorsan el is hagytuk a hóval borított térszínt. Vértessomlóig egy kicsi emelkedő még volt, de alapvetően szépen, lassan egyre lejjebb mentünk.
Innen egy mezőn és a hegyekben lévő erdőkhöz képest egyszerűbb fatársulások között vitt az utunk át Majkra, ahol sikeresen átkeltünk az országúton, és gyakorlatilag a következő saroktól már Oroszlány belterületén haladtunk. Itt jobbra-balra kanyarogva értük el a pecsételőhelyet, majd a belvároson átrongyolva az vasútállomást. Sietni kellett, mert jegyünk sem volt, a telóm lemerülőfélben, az automatából kellett venni. Először még a pecsételést is ki akartam hagyni, de aztán gyorsan megtaláltuk, és elintéztük azt is. Így 3 perccel indulás előtt, már a vonaton is voltunk.