A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Kétszer töröltem ki ennek a túrának a laírását véletlenül, úgyhogy megírom harmadszorra is. Fél év késéssel. A túra 2006 nyarán volt, most pedig már a télnek is vége. A tiroli hegymászós túra előtt mentünk el kéktúrázni, amolyan bemelegítésnek vagy ráhangolódásnak. Ezzel be is fejeztem a vértesi kéktúrát. Kőhányáson hagytuk a kocsit, és elbuszoztunk Bodajkra fehérvári átszállással.
A buszozás miatt későn indultunk, már meleg volt, és az első kilométerek a napon, aszfaltos úton történtek meg. Erre persze fel voltunk készülve, krichardnak is mondtam előre, hogy ez lesz, ne engem okoljon a helyszínen, ha szar a túra. Zsófi ment elől, ő diktálta a tempót, ami kb. 5,6-os volt. Jó hamar meg is érkeztünk Csókakőre, de már csurgott rólunk a víz. A vár alatti parkolóban volt egy kék kút, azt megrohatunk, és kiituk, krichard le is burította a kvázikopasz fejét vízzel. Innen indult igazából az érdekes rész, bementünk az erdőbe, és felmentünk a Vértesbe. A lombok között kellemesebb idő volt, még akkor is, ha felfelé mentünk. A Vértes ezen része úgy néz ki, mint egy fennsík. Jobbra-balra kanyarogtunk Gánt felé, sokáig szinte unalmas volt a táj. A falu előtt pár kilométerrel mutatott meg magából a Vértes egy kicsikét, amikor egy szép gerincen haladt végig az út. Az OKt útvonala kimegy az erdőből Gántra, hogy aztán újra visszatérjen csak pár kilométerrel odébb. De közben jó nagy kerülőt tesz.
Gánton beültünk kólázni, a falu előtt sokat jöttünk újra a melegben. Érzésre sokat maradtunk bent, pedig biztos vagyok benne, hogy nem kellett sok idő felhörpinteni azt a 2 dl kólát. Kicsit nehezen indultam újra. Szerencsétlen krichard még nehezebben, mert elkezdett fájni a sarka. Régóta fáj neki futás után, és kirándulások alkalmával is előjött, kb. 20 km után. Most is ez történt, pedig még jó 15 hátra volt.
Gántról enyhe emelkedő vezetett vissza a hegyekbe, de nagyon nehezen értünk be a zárt erdőbe. Sokáig szántóföld mellett, majd ligetesben vezetett az út. Mindszentpusztán volt a következő pecsételőhely, ahova nem a jelzett úton jutottunk el. A végén másik irányba kanyarodva, ellenkező irányból mentünk be egy láda végett. Kiérve az erdőből kicsit meglepett az égkép. Azt egy zivatatfelhő üllője foglalta el, de szerencsére messze volt tőlünk maga a zivatar.
Gyors pecsételés és mindenféle szeletek elfogyasztása után indultunk is tovább. Főleg krichard sarka volt necces, így egy héttel az osztrák túra előtt. Meg azért már késő is volt. Kőhányáspusza előtt háromfelé vált a csapat. Krichard elment a célba egyenesen, mi Zsófival felmentünk Csáki-várhoz, aztán én még a szemközt lévő barlanghoz is megint csak egy láda miatt. Aztán már csak a célban láttuk egymást újra.