Leírás

A több szempontból is átmeneti zónának tekinthető Gödöllői-dombság északi, magasabb felén helyezkedik el, az ÉNY-DK irányú dombhátak egyikén. Miocén homokkő és kavics építi fel, dél felé haladva egyre több az agyagos-homokos folyóvízi üledék. Emellett északon a löszből előbukkanó édesvízi mészkő is megtalálható.

Száraz terület, a vízfolyásai erősen ingadozó vízjárásúak, kevés forrás található a környéken, ami főképp a vízáteresztő fedőrétegeknek köszönhető. Mindemellett évek óta tart a források és patakok vízhozamának csökkenő tendenciája. A magaslat közelében van a Rákos-patak forrásvidéke. A Margita a legmagasabb pontja annak a vízválasztónak, amelytől keletre lévő terület már a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik, míg az attól nyugatra elterülő tájról pedig a Dunába futnak a folyóvizek. A természetes vízhiányt sok mesterséges állóvízzel pótolják, legnagyobb az isaszegi tó.

A platókon a mezei juharos-tölgyes a jellemző, de jelentősek a nyílt és zárt homoki gyepek. Mivel már nagyon régóta lakott területnek számít, ezért a természetközeli erdők ma már ritkák. Ennek ellenére a kistáj területéhez viszonyítva, százalékos arányban véve az ország egyik legerdősebb területe. Az 1800-as évekig főként állatokat legeltettek a területen, de azután a vadászaté lett a főszerep illetve jelentős fakitermelés is kezdődött, és az erdők megújulására nem fordítottak gondot, így a talaj lepusztult, felszínre került a homok. Később a fák visszatelepítésénél a legkönnyebb módszereket választották, így akácot és egyéb tájidegen, azonban igénytelen és aránylag gyorsan növő fajokat ültettek. Az erdősültség foka jelentősen nőtt az ezredforduló végén elsősorban a szántók és művelt területek rovására.

Mivel átmeneti zónában fekszik, ezért a növényvilága is átmeneti jelleget tükröz. Belebotolhatunk az ország többi középhegységében gyakori ám itt ritkaságnak számító fajokba, mint például a bükk, vagy a máshol szinte közönséges sárga árvacsalán. Viszont alföldi fajokkal is találkozhatunk, főleg a dombság délebbi részein. A madarak közül fészkel itt hébe-hóba a kerecsensólyom és a gyurgyalag is. Az emlősök közül a nagyvadakon kívül többek között jó pár denevérfajnak, cickányoknak, peléknek is otthont adnak az erdők.

Megközelítés

A Pest Megyei Piros. A legközelebbi falu Szada, ahonnan a P3-P útvonalon közelíthető meg ( 2,4 km, 100 m szint).

Források: Demény Krisztina – A Gödöllői-dombság általános bemutatása
https://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/vedett-teruletek/budai-tajvedelmi-korzet/godolloi-dombvidek-tajvedelmi-korzet