A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Másnap Badacstördemicről gyaolgoltunk vissza Tapolcára a Szent-György-hegyen keresztül. Ez volt az egyetlen hegy, amit érintettünk. Ugyanott kezdődött az út, ahol tegnap abbamaradt. Aszfalton értük el Szigligetet, tettünk egy kitérőt az Avasi templomromhoz is. A várba nem mentünk fel, nem is álltunk meg pihenni a faluban. Rögtön mentünk tovább a hegy felé, továbbra is aszfaltúton. Előbb Szigligeten a falu utcáin, majd rátértünk a Balaton körüli bicikliútra, végül a Hegymagaa felé vezető országút mentén gyalogoltunk. Egyre közelebbről hallottunk a hegy lába felől érkező lövéshangokat, amikre először azt hittük, hogy megint agyaggalamblövészek gyakorolnak. Aztán kiderült, hogy ezzel akarják a seregélyeket elriasztani, nehogy leegyék a szőlőt. Másutt ugyanezt hangszórókkal próbálták megoldani, ragadozó madarak hangját utánozták velük. Hosszútávon elég idegesítő volt a hangzavar és a puskalövés-imitáció, de hát itt mindenki szőlőtermesztéssel foglalkozik, és mivel közös a cél, elfogadják ezt.
A Szent-György-hegyre felfelé már neki kellett vetkőzni. Reggel még hűvös volt, de addigra, mire ideértünk, jól felment a \”hőmérő\”, és az emelekdő tovább növelte a \”hőérzetünket\”. Egy helyen bementünk bort kódtolni, és vettünk is egy-egy üveggel. A tulaj először azt hitte, hovgy eltévedt túrázók vagyunk, aztán megbeszéltük vele, hogy piálni szeretnénk. Az Oroszlánfejű kútnál vizet cseréltünk, és nekiláttunk, hogy legyűrjük a maradék emelkedőt. A kéktúra nem megy fel teljesen a csúcsra, mi sem tettünk oda kitérőt. De a bazaltoszlopok felett lévő kilátópontra azért kimentünk. Tökéletes kilátás volt a Tapolcai-medence tanuhegyeire, a kis piros Bz-motra, ami Badacsony felé igyekezett, de északnyugat felé a Sümegi vár hegye, északkelet felé a Kab-hegy is kirajzolódott.
Sűrű fényképezgetések után indultunk lefelé, és a bazaltoszlopok között kialakított lépcsőfokokon nemsokára elértük a turistaházat, ahol elköltöttük szerény ebédünket, és pecsételtünk is a fémbélyegzővel. A hegyről lefelé változtattunk az útvonalon, nem a kéken mentünk be Tapolcára, hanem a piros jelzésen. Ez másik országúton megy be a városba, és rögtön a vasútállomáshoz kerültünk. Délután kettőre értünk be, utána elmentünk a Tavasbarlanghoz csónakázni. Nyoma sem volt a nyáron tapasztalható tömegnek, rajtunk kívül csak páran voltak a baralngnál, ahol lent melegebb volt már ilyenkor, mint a felszínen.