A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Kétnapos kéktúrára mentünk el a Keszthelyi-hegységbe a Keszthely-Badacsonytördemic szakaszra. Első nap Tapolcáig mentünk el, a második nap ehhez képest lazább volt, akkor kevesebb emelkedő és rövidebb táv volt a penzum. Ragyogó őszi időben volt részünk, felhő egy szál se, reggel egy kis köd meg fagyközeli hőmérséklet, de ez fűszerezi meg igazán az őszi túrákat. Olyan, mint az erős paprika a babgulyásba.
Kilenc óra körül indultunk a keszthelyi vasútállomásról, és a frissen megváltoztatott útvonalon mentünk ki a városból. Már nem a Tesco-nál, hanem a Gyenesdiás határában lévő korforgalomnál hagytuk el a lakott területet. Itt letártünk a kékről, és egy kis kitérővel felmásztunk a Festetics-kilátóba. Elég párás volt még a levegő, nem volt tökéletes a kilátás, de kőbányászat által a hegyoldalban ejtett sebek szépen látszódtak, és északkelet felé a hegység fő tömbje is fölénk magasodott.
Errefelé indultunk el, de útba ejtettük a Nagymezőt, a környék kedvelt szalonnasütő helyét. és ettől pár száz méterre vissza is tértünk a kék jelzésre. Már messziről hallottuk a lövöldözést, és a jel is az éleslövészet területén keresztül haladt. Megkérdeztük a lövöldözőket, azt mondták, megyünk nyugodtan. Átmentünk, de olyan nyugodtak azért nem voltunk. Lassan emelkedtünk, egyre magasabbra mentünk a Keszthelyi-hegységben, egyre messzebbről hallottuk a lövöldözést. A legmagasabb pontot elérve egy erdei szfaltúttal párhuzamosan haladtunk egészen Vállus faluig, ami már a hegység északi oldalában elhelyezkedő zsákfalu. Éppen ezért tökéletes egy kéktúra bélyegző elhelyezéséhez. A frissen felujított buszmegállóban meg is álltunk ebédelni.
Egész jó tempóban haladtunk, volt időnk lassítani, miközben gesztenyét szedtünk az erdőben, több idő volt fotózásra is. Az erdőből kiérve átértünk Veszprém megyébe, és egy erdőmentes hegyoldalon, pincék között mentünk fel a Kő-orra nevű kiemelkedésre, ahonnan nagyon szép panoráma tártul elénk a Balaton irányába. A gerincről Tapolca városa is látszódott, ami jóval messzebbinek tűnt, mint az előttünk álló kb. 10 km. A Kő-orra keleti oldalán erdőben, néha meredek lejtőn mentünk lefelé, majd a kevésbé durva hegyoldalban ismét szőlők között vezetett az út. Találtunk egy forrást, ahol egy kis oroszlánfejből csorgott ki a víz. A domb aljában, Lesenceistvándon végre kocsmában tudtunk lepihenni, kihasználva annak minden pozitív, és elszenvedve minden negatív tulajdonságát.
Rövid pihenő után vágtunk neki a Tapolcáig tartó 7 km-es aszfaltútnak az országút mellett. Lelkileg már felkészültünk erre, és egész gyorsan, alig több, mint egy óra alatt Tapolcán is voltunk. Este vacsoráztunk, utána a városban kerestünk meg egy multiládát, ezzel le is gyalogoltuk a kaját.