A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A túrán Beja is részt vett, de szoftverhiba miatt a neve lemaradt a sorból.
A március 15-i hosszú hétvégét használtuk ki egy 70 km-es kéktúrára. Sárvár és Sümeg között egy nem túl ingergazdag szakasza a kéktúrának, de három részben kényelmesen meg lehet csinálni. Csillagtúra-szerűen mentünk, Sárváron volt a központ. Minden nagyon frankó lett volna, ha nem jött volna rám a hasmenés előző héten, ami a túra alatt is megvolt.
Nem sorfolytonosan mentünk, első nap Káldról gyalogoltunk vissza a szálláshoz. Káldot elhagyva erdei utakon kanyarogtunk. A tíz évvel korábbi állapotokhoz képest voltak jelentős változások. Például kivágták a Lajos-bükköket, csak írmagjuk maradt. A fák történetét elbeszélő tábla is eléggé ki van fakulva már. Két erdészháznál álltunk meg pecsételni, de nagyon sokáig tartott az amúgy jó minőségű erdészeti úton a sok kilométeres egyenes az erdészházak között. Gérce előtt elkezdett görcsölni a gyomrom, a kocsmában könnyebbültem meg. Azt hittem ezzel vége, de Sárvárig még többször be kellett mennem az erdőbe. Gérce után kétszer is átkeltünk az egykori Zalabér-Batyk – Sárvár vasútvonal egykori nyomvonalán. Tisztán kivehető a töltés, Gércén még a híd is megvan, amin egykor a vonat zakatolt. Sok élményem nem maradt meg, nem a tájjal voltam elfoglalva, hanem a beleimmel. A túra során utoljára Sárváron, a Tescoban mentem ‘ki’, de ha már ott voltunk, vettünk kaját is. ***
Másnap nem mertem enni, vagy csak minimálisat. Így kellett nekivágni a 30 km-nek a Szajki tavaktól Sümegig. Szerencsére alig 70 m a szintkülönbség, nem fárasztó a túra. A délelőtt egész jó volt, aztán fél egytől órás ütemben mentem be az erdőbe, de egyszer-egyszer ütemen felüli, félórás menet is volt. Gyakorlatilag alig mentem együtt a többiekkel a túra második részén, mire utolértem őket, mehettem megint a fák közé.
Ötvösig egy nagy erdőben vitt utunk, ahol jobbra-balra vettük a 90 fokos kanyarokat egymás után. Nem is tudtam követni, hogy hol vagyunk, nem néztem folyamatosan a térképet. Többfelé volt sár, egy helyen volt csak kikerülhetetlen, mert egyik oldalon kerítés, a másikon meg sűrű bozót zárta le a teret. Ötvösön jelentős változások voltak, hiszen villamosították és újjáépítették a vasútvonalat. Még tartottak a munkálatok, nem használták még a drótot a vonatok, ezért Bz-s és Csörgős szerelvényeket láttunk. A pecsét sem a vasútállomáson, hanem az erdőszélen volt egy ládikóban. Itt pihentünk le, és költöttük el ebédünket.
És innen kezdődtek a hasfájások is. Azért annyira nem fájt, hogy ne tudtam volna lefényképezni a sümegi várat, ami akkor tárult a szemünk elé, amikor kijöttünk az erdőből. De lekaptam egy csörgős gyorsot is, amint az Ukk felé igyekezett. Hosszú volt a tél, sőt még véget sem ért ekkor, mert másnap hajnalban is voltak hózáporok. De az előző havazás nyomai is megvoltak itt, Ötvös és Kisvásárhely között. Alig vártam, hogy Sümegre érjünk, nagyon rossz volt az a baromi sok aszfalt. Csak a későbbi vonatot értük el, addig elmentünk egy kiskocsmába velős pirítóst enni. Természetesen én nem ettem ilyesmit, maradtam a fokhagymásnál. ***
Harmadik nap a középső részt jártuk be, Káldtól a Szajki-tavakig. Ez volt a legrövidebb, mintegy levezetésként. Ma csak a rajtban, a káldi kocsmában mentem el WC-re, a nap hátralévő része csendes volt ilyen szempontból. Ez volt a leghidegebb és legszelesebb nap, hátoldali hideg helyzet alakult ki. A front mentén kialakuló hózáporok nyoma már eltűnt, lapos gomolyok, lencse alakú felhők borították az eget.
Hosszúperesztegig szántóföldek mellett baktattunk, egy helyen annyira elbambultunk, hogy el is hagytuk a jelet. Csak a szerencsén múlott, hogy a jel visszajött hozzánk, de azért észrevettük volna, ha totál más irányba mentünk volna. Ünnepnap volt, a faluban nem volt nyitva bolt, a templom kerítésén lévő kéktúrás ládikában találtunk pecsétet.
Utunk oroszlánrészét már megtettük, pár kilométer aszfaltúon haladás, és kb ugyanennyi erdei út állt előttünk, míg meg nem érkeztünk a tavakhoz. Korán volt még, március elején nem volt nagy mozgás a környéken, semmi nem volt nyitva. A háromnapi bakancsban járkálás – egyre hamarabb megfájdul a lábam ebben a bakancsban -, a nemevés és fosás kivett belőlem rendesen, a buszmegállóban is majdnem elalutam, és sántikáltam a hosszú ücsörgés után, ami már régen fordult elő velem.
Galéria
