A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Azért mentünk el erre a túrára, mert érdekelt a Balaton-felvidéki kék túra is, és ezzel el tudtuk kezdeni azt is. Az, hogy a rajt és a cél nem ugyanott volt, igényelt némi szervezést, de a MÁV igénybevételével meg lehetett oldani a feladatot.
Kicsit későn indították az embereket, a vonat érkezése után még 45 percet kellett várni a rajt nyitására, ami a sportpályán volt. Ez pont elég volt arra, hogy megkeressük a Csónakázó tó melletti ládát, és körlnézzünk kicsit a tó körül. A túrázni vágyók már ott toporogtak a rajtnál, volt is sorbanállás. Szerencsére nekem nem kellett, elvoltam a kutyával addig kint. Gondoltam én. A többiek sajnos beleegyeztek abba, hogy ötünkre egy itiner legyen, amit kicsit nehezményeztem, és újra sorba álltam egy saját bejáratúért. Amikor megkaptam, indulhattunk, öröm vót é bódottá.
Elhúztunk a 0-ás kilométerkő mellett, majd a város széli kis utcákon felkapaszkodtunk a városszéli dombokra. Szép kilátást nyújtott a közelben lévő hőerőmű. A táj amolyan Balaton-felvidéki jellegű kevés erdővel, sok legelőszerű képződménnyel, a háttérben pedig lassan egyre többször és egyre közelebbről lehetett megpillantani a Balatont.
A túra igazából nem a 100 %-ig a kék jelzésen haladt. Többször letért róla, főleg olyan helyeken, ahol valami kilátás is volt. Ezeken a helyeken szalagozás segítette a tájékozódást. Egyszer ládázás miatt hagytuk el a kéket, tulajdonképpen azzal párhuzamosan haladtunk, csak nem lent a völgyben, hanem fent a hegygerincen. Előbb Királyszentistvánon, majd Litéren volt ellenőrző pont. Előbbi helyen mandarin, utóbbin lángos várt minket. A lángossal szerencsénk volt, mert nem kellett várni, de az utánunk jövőknek el kellett ott lenni egy ideig, ha enni akartak. Litér a kéktúrán is ellenőrző pont volt, abba az igazolófüzetbe is kellett volna bélyegezni, de semmit nem találtunk nyitva. Igaz, nem is nagyon törtük magunkat érte. A túra mesebélyegzőjét nyomtuk bele, aztán vagy elfogadják vagy nem.
Nem volt sok időnk. A szintidőből ugyan lett volna még, de a vonatot azért el kellett érni, mert 2 óránként jár a téli szezonban. Hosszabb erdős szakasz következett, főleg fenyvesben haladtunk, ahol a magaslatokon a fák közül megint elő-előbukkant a Balcsi. A következő lakott rész, ami feltűnt, már Almádi volt. De a célig még kellett tenni egy vargabetűt a Malomvölgy felé. Mire ideértünk, már eltúnt a bólyáról a zsírkréta. A célig még sokat kellett aszfalton menni, ami nem igazán tett jót a talpamnak. Ez az új bakancs sem olyan, amiben szeretni fogom a túrák végén az aszfaltos szakaszokat. Jobban elfáradtam ezen a 30 km-en, mint ahogy az illett volna.