Leírás

A Keszthelyi-hg a Dunántúli-középhegység legnyugatibb tagja. Keleti felén relatíve nagy kiterjedésű karsztos fennsík helyezkedik el, itt van a legmagasabb pontja is. Triászkori mészkőből és dolomitból áll. A kőzet miatt a felső régiók vízhiányosak, kevés a forrás. A fennsík peremén több barlang is található.

Főként elegyes bükkösök, tölgyesek találhatók a területen. Emellett betelepített feketefenyők alkotnak erdőségeket, azokban ezeket az utóbbi években betegség érte el, ezért megkezdődött a vágásuk. Gazdag sziklagyepi és száraz erdei flórával rendelkezik.

A Balaton vízgyűjtőjéhez tartozik. A karsztvíz kisebb-nagyobb forrásokban jut a felszínre, a legnagyobbak a Csaliti-forrás és a Szt. Miklós-forrás. A karsztvízszint a bányászattal összefüggésben változott. A Nyirád környéki bányák bezárásával, a víz kiemelésének megszűntével újra emelkedésnek indult.

A hegységben sok a már használaton kívüli mészkő- és dolomitbánya, emellett sok csúcson építettek kilátót, amelyek a Balaton közelsége is oka. A legtöbb térképen, atlaszban a legmagasabb pontnak a Köves-tetőt (444 m) jelölik, de ettől északkeletre a fennsíkon a turista- és katonai térképek szerint is látható 450 m-es szintvonal, illetve e feletti térszín. Itt néztünk ki egy pontot (vadászlest), ami jelölt turistaúton is elérhető.

Megközelítés

Nemesvita felől a Z jelzésen lehet feljönni a fennsíkra, majd a legmagasabb ponthoz a P+ jelzés visz (3,9 km; 300 m szint);
Vállus felől a Z+-Z-P+ útvonalon (5,0 km; 220 m szint) – ezzel érintjük a Szt. Miklós-forrást is;
Balatongyörök, Szépkilátó felől a P-P+ útvonalon (8,0 km; 320 m szint), de az elején a P3 jelzésen a Batsányi-kilátót is útba ejthetjük (7,8 km; 320 m szint).

Térképrészlet forrása: A Balaton turistatérképe, Kartográfiai Vállalat 1959