Leírás

A Naszály a Cserhát legmagasabb pontja, régebben az Alföld felől érkező utazók, vásárosok Vác felé közeledve már messziről megpillantották a hegyet  és Nagyszálnak nevezték el, amiből rövidült jelenlegi nevére. 

A Naszályt, hiába vágta el a Duna testvéreitől, geológiai értelemben a Dunántúli-középhegységhez tartozik. Nem különálló hegységnek tekintik, hanem a Cserháthoz sorolják. A Naszály fő tömegét mély vízben kialakult mészkő alkotja, amelyet jelenleg is használ a váci cementgyár, a Dunára néző külszíni fejtésben. Ez a mészkőtömb később feldarabolódott, kiemelkedett a tengerből és karsztosodási folyamatok gyötörték, amelyek többek között barlangokat, felszíni karsztformákat formáztak a hegybe. A tengerelöntés, kiemelkedés folyamata többször megismétlődött, újabb rétegek rakódtak a tömbre, hol másik mészkőréteg, hol agyag, bauxit. A kiemelkedés mostanában is zajlik. A hegy különböző kőzeteit sokáig bányászták, és bányásszák mostanában is, agyagot Felsőpetényben, mészkövet jelenleg is fejtik a hegy déli oldalán, Kosd mellett szenet, homokkövet a Nagybányában.

A Naszály ma ismert barlangjainak egyes részei állítólag már a legelső karsztosodási folyamatok során kialakultak,de sok üreg megsemmisült a tektonikus mozgások, törések, üledék feltöltődések miatt. A hat fő karsztosodási fázis közül az utolsóban, amelyik nagyrészt a mai barlangok kialakulásáért felelős, elsősorban hidrotermális folyamatok játszották a fő szerepet. Emellett szerepet kaphattak egyes lokális tényezők, mint például vízzáró fedőrétegek elhelyezkedése, amelyek a felszíni víz talajba bejutását megakadályozták, illetve koncentráltabbá tették, mint a jelenlegi víznyelő barlang esetében. A hegy legismertebb barlangjai a Násznép barlang, illetve a víznyelőbarlang, Színlő barlang.

A Naszályon a többi hegységi terephez hasonlóan az északi és déli lejtőkön jelentősen eltérő növényvilág alakult ki. A Naszály ugyan a Dunakanyar másik oldalán helyezkedik el, de növényföldrajzilag a Pilissel mutatja a legszorosabb kapcsolatot, pontosan úgy, mint geológiailag. A déli, melegebb oldalon elsősorban cseres tölgyes az uralkodó erdős növénytársulás, míg az északi oldalon gyertyános tölgyesek és bükkösök az uralkodóak. A Naszály klimatológiailag és növényföldrajzilag is határterület és a növényzet keveredés a sziklagyepekben ütközik ki leginkább, mivel a délies lejtőkön kialakult gyepek a Dunántúli középhegységre jellemző szubmediterrán társulások, míg az északi oldal lejtők gyepjei pedig a Bükkben kialakult gyepek növénytársulásaival mutatnak nagyfokú hasonlóságot a fajok összetételében. Mindezen uralkodó növénytársulások mellett, több lokális növénytársulás is megtalálható a hegyen, mint például a karsztbokor erdők.

Az állatvilágban is látszik a megosztottság a déli és az északi oldal között. Míg az északi oldalon a különböző harkályfajok, ragadozó madarak fészkelnek, addig a déli meleg oldalon inkább mediterrán fajok. A Naszályt kiemelkedően sok ragadozó madárfaj látogatja. A barlangokban sok denevér talál menedéket, amelyek miatt több barlang lezárása szükséges lenne. A nagyvadak között megtaláljuk a tájidegen muflont is.

Megközelítés

Az OKTátmegy rajta, a két szomszédos pecsételőhely Katalinpusztán (6,7 km 490 m szint), illetve Ősagárdon (6,7 km, 420 m szint).
Legközelebbi falu Kosd, ahonnan a Z körút jelzésen érhető el (4,2 km, 480 m szint).

Vojtkó András- A Naszály vegetációja
Dr.Leél-Ösy Szabolycs – A Naszály geológiája és barlangjai
Ézsiás György – A Naszály rög kialakuklása

Térképrészlet forrása: Nograd und Waitzen XX.század eleje (1:75000)