A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Nyár derekán tudtuk lenyaralni azokat a foglalásainkat, amik tavaszról halasztódtak el a járvány miatt. Ezek közül az egyik az őrségi volt, amit nagyobbrészt ddk-zásra, kisebb részt a környéken való körbenézésre szántunk. 4 túranap volt, ami alatt bejártuk az DDK őrségi részét Molnaszecsődtől Szentgyörgyvölgyig. Nem folytonosan csináltuk meg az egyes szakaszokat, hanem ahogy a buszmenetrend engedte.
Első napra egy majdnem 20 kilométeres szakasz jutott Magyarszombatfától Őriszentpéterig. Előző héten voltunk a Cserehátban az OKT-n, kvázi onnan jöttünk ide az ország másik végébe. Rögtön szembeötlött valami furcsaság. Mégpedig, hogy erre vannak erdők. Méghozzá normális erdők, nem akácosok, bozótosok, hanem öreg tölgyesek, fenyvesek. Persze vannak rétek is, méghozzá nem is kevés, ami amolyan őrségi specialitás.
Második napunk jóval durvábbra sikerült, ez már 30 km volt, és a szállásunktól ez esett a legtávolabbra. Iváncról mentünk Molnaszecsődig. Jó kis kánikula ígérkezett, de a többi naphoz képest ez volt a legkevésbé durva, így ezt választottuk arra a részre, ahol a legtöbb az aszfalt és legkevesebb az erdő. Emiatt jó korán indultunk, 6 körül szálltunk fel a buszra. Sok-sok dombon mentünk át, de az út kb 30 %-a aszfalton vezetett. Félút előtt, Nádasdon ültünk le pihenni, de akkor kezdődött a legmelegebb időszak. Nagymizdó előtt egy buszmegállóban szintén leültünk, ami – utólag legalábbis – életmentő volt. A rákövetkező falvakban nem találtunk ilyen jó ücsörgőhelyet, a pecsételőhelyen a kocsma zárva volt napközben. A vége volt a legdurvább: a Rába árterében végig a tűző napon. A faluba beérve láttuk, hogy a főúton elmegy a busz, de ha azt el akartuk volna érni, abból durva darabolás lett volna.
Pihenőnap után mentünk vissza Iváncra, ahonnan most a másik irányba, Őriszentpéter felé indultunk el. Ez kicsivel rövidebb volt, mint az előző, csak 27 km, de több volt az erdő, így egy fokkal elviselhetőbb volt a meleg. Gyorsan átértünk Hegyhátszentmártonba, a szomszéd faluba, ahol a falu végi istállóknál megtámadtak a böglyök. A szúnyogriasztó rájuk hatástalan. Gondoltuk, ha eltávolodunk a falutól eltűnnek. És így is lett. Majd rövidesen újra előjöttek, pedig ekkor már távol voltunk minden lakott területtől. Csak legyezve, és egymást ütögetve tudtunk haladni. Észrevettük, hogy az elől haladóra jobban mennek, így én mentem elől. Zsófi meg ütögette a seggemet meg a hátamat. A legtöbben a Lugosi-réten voltak, százasával rajzottak körül. Ehhez képest kevés csípést kaptunk, köszönhetően a folyamatos hessegetésnek és csapkodásnak. A rét amúgy biztos szép meg fokozottan védett, kár, hogy nem láttunk belőle semmit. Kondorfán ért véget a rémálom, ott leültünk a kocsma mellett, ittunk egy kólát. Nagyon gyorsan ideértünk, kb. félúton voltunk. Innen egy dombháton átjutva értünk Szalafőre, majd onnan aszfaltúton és a Zala partján értük el Őriszentpétert, közben betértünk egy Árpád kori templomba is.
Utolsó nap Szentgyörgyvölgyről mentünk Magyarszombatfára. A busz hamarabb letett minket, minthogy kinyitott volna a kocsma, egy negyedórát kellett várni a nyitásra. Utána viszont elindultunk, és fenyvesek, illetve őrségi réteken át jutottunk Velemérre, ahol megnéztünk még egy Árpád kori templomot. De csak kívülről tudtunk, mert zárva volt. Itt is jöttek a böglyök, amikből már kurvára elegünk volt, de szerencsére pár darab zümmögött csak körülöttünk. Gyorsan végigértünk a 13 km-en, igazából pihenő nélkül végigmentünk.
Galéria
