A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Nagyon régen voltunk túrázni és most kapóra jött egy rövid táv. Az ötlet hirtelen jött és kricharddal ketten mentünk el a Dél-Börzsönyi Kilátások túra második legrövidebb, 15 km-es távjára. A túra 15 kmre alatt majdnem 800 méteres szintkülönbséget kellett leküzdeni és ez nem tűnt kevésnek.

A lábam, amely még karácsony előtt ment gajra, most már nagyjából helyrejött és így bátran neki mertem vágni a gyaloglásnak. Egyikünk sem volt már jó pár hónapja rendes teljesítménytúrán, úgyhogy épp itt volt az ideje. 8 előtt indultunk pár perccel és az itiner átböngészése után nyilvánvalóvá vált, hogy fel kell menni a Hegyes-tetőre, majd vissza Zebegénybe, mialatt jó sok szintet kell legyűrni. Elsőként felkapaszkodtunk az emlékműhöz, majd onnan tovább a sárga sávon végig emelkedve a Bodzás-pihenőig. Innen egy kis szerpentineztés következett lefelé, itt már néhol találkoztunk sárral, ami a későbbiekben néhol jelentősen megnehezítette az előrejutást. Az időjárással nem volt gond, fújt a szél ugyan, de nem esett az eső sem a hó és nem is volt várható semmi csapadék. A nap ugyan kisüthetett volna, de ne legyünk telhetetlenek.


Szóval a szerpentin az Ernő forrásig tartott, ahol gyorsan mértünk, majd indultunk tovább. A lejtős szakasz egészen a vasút mellé vezetett vissza minket, azaz az indulási magasságba érkeztünk vissza, és innen kezdődött a túra legnehezebb része. Végig, folyamatosan felfelé a rövidebb-hosszabb, lankásabb, meredekebb emelkedőkön egészen a Hegyes-tetőig. Érthető miért volt Dél-Börzsönyi kilátások a túra neve, útközben jópár olyan helyen haladtunk el ahonnan remek kilátást nyílt a Maróti-hegyekre illetve a Visegrádi-hegység más részeire is.


Jópárszor jártam már a Dömössel szembeni \\\”hegyorr\\\”-on, de soha nem gondoltam volna, hogy azon a meredek hegyoldalon ennyi turistaút vezet. A következő pont után már csak pár kilómétert kellett menni a csúcsig. Itt az út már a gerincen vezetett végig, továbbra is remek kilátás nyílt a Duna túloldalán magasodó hegyekre. Míg Zebegényben egyáltalán nem volt hó, itt már 5-8 cm-es hótakaró borított mindent. Aztán nemsokára felértünk a tetőre. Erős szél fújt, nem is mentünk fel a kilátóba, inkább lesiettünk-lecsúszkáltunk a Köves-mező felé a meredeken. Krichard adott egy körtét, meg is ettünk mindketten egyet-egyet, remek édes , finom körte volt. Innen már csak lefelé mentünk, de még a Köves mezőnél pecsételtünk egy utolsót. Az aszfalton indultunk tovább, de még szerencsére pár száz méter után kiderült, hogy rossz irányba megyünk, és még különösebb időveszteség nélkül korrigálni tudtuk a hibánkat. A haladást eléggé nehezítette a sok sár. Aztán végül beértünk Zebegénybe és a célba. Átvettük a díjazást és mindketten befaltunk 3 virslit. Meglepően finom volt, és miután megettünk mindent, beültünk a kocsiba és irány haza. Jó kis túra volt, bár elég gáz, hogy 15 km után úgy elfáradtam mintha 30-at mentem volna.
