A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A Bükk északi részén lévő forrásokat már végigjártuk, most elkezdtük a déli részhez tartozó 20 forrás végigjárását. Persze ennél jóval több forrás van a Déli-Bükkben, a túramozgalomhoz nem tartozó, útba eső forrásokat is megmértük és lefényképeztük. A mozgalomhoz a forrás melletti fára festett kódot kellett feljegyezni. A leírásban természetesen nem olyan fényképek vannak, amiken látszik ez a kód 🙂 Nagyon sok forrás van errefelé, a fennsík alatt voltunk, ahol az leszakad meredeken 900 méter magasról, és előbukkannak az alatta lévő barlangokból a vizek. Mi 400 és 600 méter között mozogtunk. A Hereg-rétre mentünk fel, ott álltunk meg a parkolóban. Mivel ez elég magasan van, a túra első felén végig lefelé mentünk, aminek a végén meg is lett a böjtje.
Az első a Lénárt-forrás volt, ami rögtön a Hereg-rét mellett van. Az Imó-kő volt a következő útpont, de ehhez észak felé kerülni kellett, hogy elkerüljük a meredek emelkedőt, de közben útba ejtettük a Borz-kutat, ami leginkább egy dögkútra hasonlított, de persze nem volt olyan büdös. A másik plusz forrás a Hárs-kút volt, ami nagyon cuki kis kőrakás volt. Szabola a biztonság kedvéért hozott egy vödröt, hátha olyan giganagy vízhozamúak lesznek a források, hogy csak azzal tudjuk megmérni. Több helyen azért nem tudtuk megmérni normálisan a vízhozamot, mert nem volt normális kifolyó, vagy azon kívül még egy csomó helyen, a forrás foglalatának orrán-száján folyt a víz.
Az Imó-kőhöz egy kicsit kellett már csak menni, de ez volt a túra legszebb része. Patakmeder mellett mentünk, ami inkább ér volt. Ahogy mentünk lefelé, egyre kevesebb víz volt benne, majd egyszer csak szőrén-szálán eltűnt a víz, elnyelték a kövek közötti rések, és visszafolyt a föld belsejébe. Még soha nem jártam erre, ez a sziklafal már-már az erdélyi karsztvidék szikláit és barlangjait idézi. A forrás időszakos, most nem folyt, egy jó fél méter átmérőjű lyukból tör fel a víz, ha működik. A patak medre is szépen kivehető sokáig, látszik, hogy ha folyik benne víz, akkor az tekintélyes mennyiségű is lehet. Kis kitérő következett, elmentünk a Bükki Kéktúra útvonalán a Samassa-kúthoz, majd vissza ide. ehhez egy markáns gerincen is át kellett menni, ami leszedte rólunk a ruhákat.
Erre ment a mai nap során a Bükki Házak tájékozódási túra is, amire el akartunk jönni. Ha már mi is szervezünk tájékozódási túrát, akkor illene elmenni egyszer-kétszer ilyenre. Amikor megnéztem a rajtot és a célt, illetve azok megközelítési módját, a többiek inkább elálltak a túrán való indulástól, és inkább forrásokat mértünk.
Visszatérve az Imó-kő völgyébe már az emelkedőké volt a főszerep. Felfelé a Tamáskút felé a térkép jelöl egy másik időszakos forrást, a Fekete Irént. Ez most folyt, de nem volt foglalata. Egy kő alól több, máshol kevesebb mennyiségű víz tört fel a föld mélyéről. Kis emelkedő után értünk a Tamáskúthoz, ami igazából csak a Bükki viszonylatokban volt kicsi, de így is elég meredek volt. Ez folytatódott tovább a megyehatárig, ahol egy erdészeti műúton lefelé jutottunk el a Pazsag-kútig. Ez teljesen körbe volt ketrecezve, a ketrecen kilógott a kifolyója, itt meg tudtuk mérni ezt is.
Már csak vissza kellett menni az erdészeti úton az országúton, majd azon tovább az autóig. Ennyi volt mára a gyalogos túra, a többi forrást már csak autóból mértük meg. A Juhász-kút itt volt egy kanyarral odébb, majd továbbmentünk Hollóstetőn át Bükkszentkeresztig, aminek környékén hármat is bezsebeltünk. A Hősök kútja nagyon extrém értékeket produkált. A pH-ja 5,5-ös, ilyet még nem mértünk soha. A legtöbb forrás 7-es, illetve kissé lúgos. 8,5-eset mértünk többet is, most is volt egy ilyen, de savas irányba ekkora eltérést nem láttunk még. A keménysége gyakorlatilag nulla volt. A többi forrás is elég lágy volt, de azért nem nullás. Talán a hóolvadék szivárgott bele, ki tudja. Egy mészkőhegységben mást vár az ember, nem nullás karbonátkeménységet. Az Orosz-kúthoz sétálni kellett pár száz méter. Ott, ahol a térkép jelölte, csak egy itatót találtunk, fára, forrásra festett jelet sehol. Lefényképeztük egymást a biztonság kedvéért. Miskolc felé mentünk tovább autóval, útközben a Szinva- és a Bársonyos-forrást ejtettük meg, utóbbi szerepel a listán is.