A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Január végén elérkezett az idő, hogy jó sok év után felkeressünk pár forrást a Pilisben, és ha már ott vagyunk megkeressünk pár geoládát és Dobogókőn csúcsokcsúcsázzunk egyet. Úgy kellett megtervezni az útvonalat, hogy mindez sikerüljön. Ennek érdekében a Kétbükkfa-nyeregtől indultunk, észak felől megkerültük Dobogőkőt, majd délkelet felől fel is mentünk a hegyre. Január vége lévén semmi zöld nem volt a természetben, csupa barna fotót tudtunk csak készíteni. Volt egy kis hó, pedig napok óta meleg volt az idő, azonban 700 m körül még – ha foltokban is – maradt még hó. Ugyanakkor sokfelé folytak a vizek, tisztán úgy, mint Ausztriában. Ömlött le a víz a hegyekről, a lapályosabb részeken pedig összegyűlt. Ezek az időszakos tavak viszont be voltak fagyva.
Elég magasról indultunk, ezért az elején sokáig csak lefelé mentünk. Tulajdonképpen a Hoffmann-kútig csak lejtő volt. Gyorsan becserkésztük a Mexikónál lévő ládát és megmértük a Bund-forrást. Lefelé a lejtőn egy helyen kicsit kalandosan keltünk át a patakon, de igazából nem volt vészes. Ha valaki nem ész nélkül ugrál a köveken, nem esik bele a vízbe. A Hoffmann-kút alig folyt, nem tudtunk hozamot mérni, de bemerítve tudtunk mintát venni. A Szakó-nyergen átkelve, annak másik oldalán a Júlia-forrást is megmértük Ez már folyt. Nagyon is, úgyhogy a mintavevő edény alá sem fért.
Hosszú aszfaltút következett, közben betértünk a Rám-hegyre ládázni, ami alatt szabola és krichard megmérte a Miklós-forrást. Dobogőkő északi oldalán kanyarogtunk felfelé az erdészeti úton. Egy helyen farakás állta utunkat, pont pakolták fel teherautóra a rönköket. A bicikliseknek, akik fel-le járkáltak, elég kellemetlen lehetett. Nem azért, mert beláthatatlan kanyarban voltak a fák, hanem mert elég macerás lehetett átvinni az egyik oldalról a másikra. Egy biciklis csapat frontemberének olyan vicces dudája volt, hogy majdnem tömegkarambol lett a találkozásunk vége. Hátulról jöttek, a duda kismadárcsicserést utánzott. Ilyenkor ugye kapásból felfelé néz az ember, és már csak azt érzékeli, hogy sikít a bicikli féke a háta mögött…
A Király-kút nem működött. Körülötte viszont orrba-szájba ömlött le a víz a hegyoldalon. Itt még az sem volt, mint a Hoffmann-kútnál, csont száraz volt az árok. Dobogókőre a régi kéken mentünk fel. Közben még megkerestük a Vörös-dagonya melletti ládát, és megemlékeztünk az I. Hol a Következő? túra egyik ellenőrzőpontjához, ahol szabola még nem keresztrejtvényt, hanem egy geometriai feladatot osztogatott a szerencsétlen túrázóknak. Dobogőkőn CséKati felírta a Csúcsok Csúcsa feladatot, majd egy almáspite elfogyasztása után egyenesen a Kétbükkfa-nyereghez. A Zsivány-szikláknál lévő ládát meghagytuk az utókornak.
Galéria
