A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Talán ez a harmadik börzsönyi forrástúrám, de már elég régen vettem részt ilyen rendezvényen. Most Zsófi és Vágány kísértek el.
A zebegényi rajtól az Ernő-forrás felé indultunk, ott volt az első pont. Méghozzá szinte egyenesen az erdőn át útba ejtve a kilátót a falu felett. Gyors forrásmérés után folytattuk is utunkat a Hegyes-tető felé. Jelzetlen úton, egy völgyben haladtunk felfelé, és hát eléggé megizzadtunk az emelkedővel. Sok helyen a fák is bedőltek a völgybe. Ezek olyan szerencsétlenül történtek, hogy könnyedén átléptem őket, de Zsófinak bukdácsolni vagy kerülni kellett. Másik esetben nekem kellett nagyot hajolnom, Zsófi bújt át alattuk könnyedén. A kutyának egyszerű volt, legtöbbször átfért alattuk, sokszor azt se tudtam merre van, úgy lemaradtunk.
A Szent Mihály-hegy nyergénél lyukadtunk ki. Itt már nagyon örült Vágány, hogy végre viszontlát minket. Hiába laposodott el az emelkedő a végén, nagyon kifárasztott minket a mászás. De legalább a túra szintkülönbségének a fele megvolt, és még csak 7 km-t jöttünk. A nyeregből a Hegyes-tető már szinte csak levezetésnek számított ezek után.
A következő forrás a Király-kút volt, ami a nagymarosi oldalban van. Le kellett tehát menni egészen a vasút szintjére. De előtte még azért sétáltunk egy kicsit, és nehéz lejtőből sem volt hiány. A kezdeti jó sok szint miatt rossz volt az átlagsebességünk, de ezt szépen lassan azért javítottuk. A Király-kút után egy gyors büfépont, majd a Málnás-forrás következett, amit már ihatóként jelöltek meg az itineren. Ittunk is, illetve feltöltöttük a palackokat. És persze mértem is.
Kutya szempontjából kellemetlen szakasz következett. A Kóspallagra vezető műúton kellett gyalogolni felfelé egy keveset. Volt forgalom, kerékpáros rajtól kezdve motorosokon át minden jött. Meg kellett fogni a kutyát, és folyton figyelni, hogy mi bukkan elő a kanyarban, hogy időben le tudjunk menni a padkára. Az üdülőterület végén tértünk le erről az útról, és bementünk a Mese-forráshoz jelzetlen úton. Itt volt egy kis gáz, páran visszafelé jöttek, pedig az itiner szerint tovább kellett volna menni. Mondták, hogy a szalagozás eltűnt. És tényleg, a pont után be kellett volna fordulni balra egy völgybe, de szalagok nem voltak. A GPS szerint eltájékozódtunk, megtaláltuk az ösvényt felfelé, később már egy-két szalag is volt. Csak pont a kritikus helyen, az elágazásban hiányoztak. A Mese-forrásnál a pontőr mondta, hogy reggel még megvoltak. Akik visszafordultak, alternatív útvonalon mentek fel, gondolom a műúton. Pedig ez a rész igazán szép volt, a Börzsönyben nem annyira gyakoriak az ilyen sziklás, szakadékos vízmosások.
A tetőn a hosszútávon indulók elmentek jobbra, tettek egy még nagyobb kört. Mi visszafordultunk irányba, innen már végig a cél felé tartottunk. A Fehér-kúti forráscsoportnál összefutottunk egy nagyobb gyerekcsoporttal, figyelni kellett, hogy a kutya megtalál-e minket, és nehogy egyszerre többen támadják le, hogy meg akarják simogatni. A törökmezői háznál is sokan voltak, az állatkert és a kalandpark vonzza a népet. Vágányt is vonzotta az állatkert, szerencsére már hamarabb megfogtam, de akkor is folyton arra akart menni. Zsófi eléggé ki volt fáradva, már nemcsak az emelkedőkön botozott. A térde fájt főleg a lejtőkön. Nekem a talpam fájt, ami a rossz cipőbetét miatt volt. Az eredeti tönkre ment, és amit vettem bele, nem igazán vált be. A turistaháztól egy kis kitérőt kellett tenni az Őzike-forrásig, majd egyenesen bemenni Zebegénybe, amiről nem is tudtam, hogy elég sokáig folytatódik a hegyek között.