A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Hirtelen ötlettől vezérelve nekivágtam a szombatra meghirdetett Gercse túrának. Picit frusztrált, hogy nem jött velem senki (Katika és Ági a célban csatlakoztak – a szerk.), de gondoltam nagyon nem tévedhetek el, meg amúgy is Pest, nem lehet olyan vészes. A Szilfa utcán kikanyarodva felfelé indultunk az előkelő, puccos lakóegységek között, majd jobbra tértünk, hogy jó sok lépcsőfokot megmásszunk.
Kissé lihegve a hirtelen jött kaptatótól elkanyarodtunk, és balról a kilátás, jobbról pedig a fás sziklák kísértek. Az emelkedés folytatódott az Árpád-kilátóig, ahol nem volt sok esély a panoráma élvezetére a szembesütő nap miatt. Itt rátértünk a kék sávra, s menet közben többször találkoztunk futókkal (nem mindegyikük tudott kulturált stílusban reagálni a szembejövő túrázókra).
A Tábor-hegyen jóleső érzéssel elfogyasztottam a kapott csokoládét, majd egy hosszabb, majdnem teljesen egyenes vonalvezetésű erdős, avartaposós szakasz következett. A Gückler-szikla után elértük a Virágos-nyerget, ahol földútra váltottunk, s a villanyvezetékek mentén mentünk az ódon, gitáros-énekes dallamokat magából ontó templomig.
Ezt követően a szalagozást követve a HHH felé vettük az irányt. Az Újlaki-hegynél nem pont az előírt útvonalon sikerült lekeverednem a hegyről, volt is nagy félsz, de végül rendre megtaláltam a játszóteret, végül egyik nagy szerelmemet, a libanoni cédrust. A mélyzöld magába veszejtő ágaktól csak 2 röpke km választott el a célig, ahol begyűjtöttem pár lehulló sárga színben pompázó ginko biloba levelet.
Kitűzők, oklevelek, egyebek
