Hol a következő?

A 2010 téli Hol a következő? teljesítménytúra értékelése rendezői szempontból Csillebérc, 2010.02.21. vasárnap

És újra megrendeztük a Hol a következő? tájékozódási teljesítménytúránkat. A tervezés remekül zajlott, a feladatokat hamar kitaláltuk, a kitűzőterv is készen volt már jóval a túra előtt. A feladatok végleges összeállítása a túra előtti napokban történt meg és a külsős, akinek megkapta kipróbálásra a 'tételsort', meg is találta a pontokat a térképen. Szóval minden oké volt.

Az egyetlen dolog amire nem számítottunk, az az indulók nagy száma. Sejtettük ugyan, hogy a téli időszakban, amikor is alapban kevesebb túrát rendeznek, illetve Budapest közelsége miatt több induló várható, mint tavaly. De 260 nevezőre mégsem számítottunk. A kb. 80 előnevezés után 150-160 embert vártunk a csillebérci vasútállomásra. Hát több jött:) Ami persze nem baj. Valószínűleg az is növelte a túrára nevezők számát, hogy a HAK 2010-es téli túráját bevették a Budapest Kupa sorozatba.

Az indítás eleinte még csak-csak rendben zajlott, azonban a sok jelentkező miatt rendesen megnőtt a sor, ezért jópáran sokat várakoztak mire elindulhattak.

Idén először rendeztünk rövidebb távot, remélvén, hogy több fiatal is eljön, ugyanis a humoros köntösbe burkolt feladatok tökéletesen alkalmasak arra, hogy az ember megismerje a tájolót, és gyakorlatot szerezzen a térkép használatában. Tény, hogy elég sokan neveztek a rövidebb távra, kb. 100-an, de összeségében nézve a fiatalok (20 év alatt) száma arányait tekintve ugyanakkora volt mint a korábbi években.

Az időjárás a kegyeibe fogadott minket: a túra előtti napon friss, 5cm-es hó esett a budai hegyekben és az idő is kitisztult erre a napra.

Összesen hét feladat volt a túra során, ebből 4-et a rövid távon indulóknak is meg kellett oldani. Az első pont az Anna kápolna volt, ahova egy vaktérkép segítségével kellett eltalálni az indulóknak. Ezután egy egyszerű tájolós feladat következett, majd egy fényképes feladat, ami a Vadaspark vasút megállóhelyre vezette a túrázókat. Ott egy szöveges leírást kaptak a résztvevők, ami alapján a Meredek-csúcsra kellett felkapaszkodniuk. A rövidebb távon indulóknak innen már csak vissza kellett sétálniuk a startba, azaz a célba.

A hosszabb távon startolóknak azonban még további 3 feladatot kellett megoldaniuk, amelyek közül az első egy számkeresztrejtvény volt. Ez egy kicsit bonyolultra sikeredett és nem vettük figyelmeb azt, hogy az asztal mellett, körzôvel, vonalzóval pontosan lemért távolságokat, szögeket a terepen, télen, vonalzó nélkül elég nehéz pontosan megmérni. És mivel a pontok nem mindig egy tereptárgy mellett helyezkedtek el ezért könnyen félreérthetô volt a dolog. A keresztrejtvény megoldása a piros sáv vonalán feküdt, ahol egy bonyolultabb tájolási feladat várta a kitartó túrázókat, ahonnan az Irhás árok végére kellett menniük. Itt várt rájuk az utolsó példa, egy szintmetszet. A szintmetszet megfejtése a Széchenyi-emléket adta és ott már csak egy évszámot kellett felírniuk a túrázóknak majd a startba visszatérve fejezték be a túrát.

Végeredményben, pár kisebb problémától eltekintve, mint például a startban megnyúlt nevezési idő, remek kis túra kerekedett az egészből. Meleg ételt, italt nem tudtunk adni a sikeres teljesítőknek, de többféle lekvárral, májas libazsírral megkent kenyereket lehetett enni a túra végén, illetve mindenki almát is kapott, amelyet érdekes módon csak a jogosultak fele vett igénybe.

Az elmaradt kitűzők és emléklapok kipostázása megnyúlt; köszönjük mindenki türelmét. Emellett köszönjük a külsős pontőröknek, hogy segítségünkre voltak, mert nélkülük - a társaság alacsony taglétszáma miatt - nemigen tudtuk volna lebonyolítani a túrat. És még köszönjük minden résztvevőnek, aki eljött és részvételével emelte a HAK túra színvonalát.

A szokásos táblázatos statisztika lentebb.