A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás


Jómagam másodszor vágtam neki az 50 km-es Karancs-Mdevesnek, a többiek először. Sőt, Miklósnak ez volt az első teljesítménytúrája. Eddig, amikor indultam – egyedül vagy a Natasával – mindig a Zolcsiéknál aludtam Tarjánban, most azonban külföldön volt, így Pestről indultunk reggel kocsival hárman. Elég korán el kellett indulni, hogy még normális időben beérjen az ember. Az eleje elég jól ment, bár az első pihenőt kemény 300 m után megtartottuk. Megpróbáltunk gyorsan haladni, hogy az eső előtt minnél több utat tudjunk megtenni.A Karancsra tartó emelkedőt igencsak megszenvedtem. Mindig le voltam maradva.




Most viszont már elfogyott a témája, szinte mindent fényképezett, amit le lehetett. Nem volt jobb dolga, mint hogy minket videózzon, ahogy szerencsétlenkedünk lefelé a sáros lejtőn. Szőrőspuszta után már csak 10 km volt hátra, és két emelkedő. Meg egy szénbánya, ami még nem volt itt a múltkor. szerencsére összeszedtünk annyi plusz időt, hogy belefért egy kis lassítás a fájós térd miatt. Mi kértünk elnézést Miklóstól, hogy így járt. Nagyon jól viselte egyébként, szinte egy szava sem volt. Egészen pontosan négy szava volt: „Basszátok meg, hogy idehozatok!” 🙂


A Pécskő után már tényleg csak lejtő van, de egy fájós térdnek ez is nagy teher. Szép lassan mentünk, most már biztosak voltunk benne, hogy bőven beérünk időben. Remélem Mikinek nem ment el a kedve a túrázástól örökre. A túra közben én úgy éreztem, hogy a végére nagyon ki fogok készülni, de szerencsére nem így lett. Az álmosságon kívül nem volt nagyobb bajom. A kocsiban hazafelé aludtam is elég sokat, csak szabola nem tudott. Vezetés közben elég gáz lett volna.
Kitűzők, oklevelek, egyebek

Térkép
Zöld zóna
Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk

Közönséges dercevirág
Cardaminopsis arenosa

Tavaszi kankalin
Primula veris L.

Tavaszi lednek
Lathyrus vernus (L.) Bernh.
Erdei madársóska
Oxalis acetosella

Vicsorgó
Lathraea squamaria