Miről mesélnek a kövek?

Túraparaméterek

A túra hossza

10 km

Szintkülönbség

215 m

Szintidő

–

Legmagasabb pont

Likas-kő

Indulás

Sukoró – ~9.00

Útvonal

Sukoró – Gyapjaszsák – Likas-kő – Angelika-forrás – Szűcs-forrás – „Félnarancs” domb – Sukoró

Érkezés

Sukoró – ~13.00

Résztvevők

szabola, Vencel

Időjárás

Eleinte borult, majd napos.

Ismét eljutottunk egy rövid túrára a Velencei-hegységbe. Az idő jónak ígérkezett, és idén még nem is voltunk teljesítménytúrán. A dendeócsésok most nem együtt mentek, mi Vencellel ezt lőttük be magunknak, mert a 10 km-es táv simán vállalhatónak tűnt. Szerencsére nem kellett hajnalban indulnunk, hiszen a rövidebb távon egészen délig lehetett indulni. De azért nem akartuk nagyon elhúzni a dolgot, ezért 8 körül elindultunk. A túra Sukoróról indult, ahonnan már egyszer túráztunk pár évvel korábban. Akkor csak az Angelika forráshoz mentünk fel, majd vissza, a táv kb. 5 km lehetett, de Vencelt így is vinni kellett egy kis szakaszon mert elaludt. A startnál kedvezményt katunk, mint család. Kisebb sorbaállás, nevezés után indultunk neki a túrának, amely elvileg végigjárta a Velencei-hegység geológiai nevezetességeit. A rövidebb távon természetesen jó pár ilyen dolog kimaradt (pl nadapi magassági pont), de a hosszabb, 18 km-es táv végighaladt az összes fontosabb geológiai nevezetességen. Az itiner remek volt, színes térképpel, kétoldalas földtörténeti beszámolóval teletűzdelt útvonal leírással. Ami még nagyon tetszett az az ellenőrző helyeken adott kis matricák voltak. Az itiner szélén volt egy vékonyabb fehér sáv és minden ellenőrzőponton ide kaptunk egy-egy , természetesen más és más kis matricát. Szóval nem volt pecsét és ellenőrzőlap.

Mikor nekivágtunk a Gyapjaszsák felé vezető első szakasznak a nap még nem sütött, felhős volt az ég. A Gyapjaszsák volt az első ellenőrzőpont, amelyhez rövid de emelkedős szakasz vezetett és közvetlenül a falu határában találtuk meg. Minden állomáson egy-egy hozzáértő az adott hely geológiai érdekességeiről egy rövidke előadást tartott a túrázóknak. Nem nagyon hallgattuk meg ezeket bevallom őszintén, mert Vencelt annyira nem érdekelte. Az első matrica után továbbindultunk a második ellenőrzőpont felé. Közben kisütött a nap. Elég sokan indultak a túrán, lévén a jó idő, a fővároshoz való közelség és a vasárnapra meghirdetett kevés túra is közrejátszott ebben. Ritkás fenyvesben haladtunk, itt még elég ritkásna álltak a fák, majd nemsokára a hosszabb távú túra útvonala elágazott, mi pedig elindultunk felfelé a Kövecses-hegyre.

Elég hosszú szakasz következett egészen a Likas-kőig. Közben nagyon sok mindent megtudtam Onua-ról,Pohatu-ról és barátaikról. Elhaladtunk a Meleg-hegy mellett, láttunk rengeteg nünükét is. Útközben többször megálltunk enni és inni. A Likas-kőnél szintén geológiai előadás fogadott minket, amely a Likas-kő keletkezéséről szólt, melynek lényege, hogy az alapkőzetet a föld mélyéről feltörő forró vizes oldatok hatására kiváló szilícium-dioxid megkeményítette és emiatt lassabban pusztult mint környezete. Itt kaptunk müzliszeletet is. Visszafelé indulva elhaladtunk egy csoport mellett, ahol egy nő- szerintem egy tanárnő- éppen arra hívta fel a kb. 10 főből álló fiatal hallgatóság figyelmét, hogy az erdő talaján virító virágok az orchideafélékhez tartoznak, kosborok. Nem tudtam megállni és okoskodtam egy nagyot, elnézést kértem és beleszóltam, hogy ezek nem kosborok hanem keltikék. Remélem nem nagyon rontottam a renoméját a fiatalok előtt.

Tovább haladtunk napsütésben az Angelika-forrás irányába, ami az utolsó pont volt a rövidke túrán. A forrás most elég bővízűen folyt, mindkét ágából rendesen öklött ki a víz. Itt is tartottak előadást, mi pedig itt is ettünk és leültünk kicsit. Már nem sok volt hátra, innen csak vissza kellett sétálnunk Sukoróra. Kellemes kis turistaúton tértünk vissza a faluba, ahol még vissza kellett másznunk az első ellenőrzőponthoz, a Gyapjaszsákhoz. Nem értettem miért van szükség erre az utolsó emelkedőre oda fel, de mikor felértünk megvilágosodtam;nagyon remek kilátás nyílt a tóra és azért igencsak megérte feljönni ide. Matricát itt már nem kaptunk, lassan leballagtunk a dombról és besétáltunk a célba.

Átvettük a kitűzőket, Vencel még játszott egy kicsit az ottani játszótéren, majd elindultunk haza. Jó kis túra volt, az itiner elsőosztályú, a Velencei-hegység ráadásul itt van a közelben és még nem nagyon jártunk ott, úgyhogy minden tökéletesen sikerült.

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk