A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Juhi nagyon ráfeküdt erre a kéktúrás baromkodásra. És mivel nekem sincs sok hátra, de speciel a Cserhátból elég sok hiányzik, ezért ide mentünk el. Régen esett komoly eső, ami itt kifejezetten nagy előny.
Becskéről egy átszállással jutottunk el Cserhátsurányba, Mohorán még annyi időnk is volt, hogy bemenjünk a boltba, ahol aztán mindent megtudtunk arról, hogy miért vannak a patakparton bűnügyi helyszínelők. Pedig senkit se kérdeztünk. Sőt, a buszmegállóban még tőlünk kérdeztek.
Cserhátsurányból már nem arra megy az út, mint amikor legutóbb arra jártam (2008). Nagyon másfelé megy a jel. Nem emlékszem, hogy az milyen volt, de ez a vonalvezetés elég jó. Remek a kilátás a dombtetőkről, ahova szuszogósan lehet feljutni, de nem vészes a dolog. Terényben pislogtunk kicsit, hogy akkor most merre is, de hamar megtaláltuk a helyes utat, ami Szandaváraljára vitt. Itt viszont határozottan emlékszem, hogy 11 éve felvitt a várhoz az út, most egy kék romjelet követve, kitérővel lehet feljutni oda, amit meg is tettünk, mivel az egész kéktúra egyik legjobb kilátása tárult elénk.
Lefelé még tettem egy kis kitérőt a Páncélos-forráshoz, a többiek nem vártak meg, megint utol kellett érnem őket, mint a Zselicben. Kezdett szar idő lenni, az eső is csepergett, de ez inkább ijesztgetés volt.
Galéria
