Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Ősszel még nem voltunk az Alpokban. Erre akkor jöttünk rá, amikor az odafelé úton egy csomó színes falevelet láttunk. Ilyenkor látszik, hogy nem csak fenyők vannak a hegyekben. A cél Mariazell környéke volt, ahol első nap az Ötschergrabenban mentünk végig.


Van egy Ötscher Basis nevű hely Wienerbruck-Josefsberg nevű vasútállomás mellett. Itt lehet parkolni is. Van kávézó, büfé, kilátó. A parkolóautomatában meg lehet váltani a belépőt is a naturparkba. Ez 2024-ben 5 euró volt. Amíg a szurdok felé sétáltunk, többször is ki volt írva 3 nyelven, hogy vettünk-e jegyet, sőt a bejáratnál egy persely is volt e célra. Az a sejtés, hogy a kutya se kéri a jegyet, kvázi becsületkasszaként működik.

Magát a szurdokot az Erlauf nevű folyó vájta, ami Mariazell mellett ered, és észak felé haladva a Dunába ömlik. Nem egy nagy folyó, legalábbis itt inkább patakra hasonlít. A szurdok elég izmos, hosszú, széles és több száz méteres sziklafalak határolják. Míg a bejáratunk 800 m magasan volt, mire leértünk az aljára, alig voltunk 600 m felett. Egy oldalágon mentünk le, ami szűkebb volt, kis patak ment az alján, és ennek is voltak oldalágai, ahol vízesések hullottak alá. Néha közvetlenül a patak mellett ment az út, máskor eltávolodott, és jóval magasabban a sziklaoldalban vezetett. Rövid sziklaalagutakon is át kellett menni.


Egy vízerőműnél értünk le a szurdok aljára, ahova be is lehet menni, és egy kis kiállítás is van. A működő gépekhez nem lehet odamenni, de a galériáról be lehet látni az egészet. Igazából itt értük el az Ötschergrabent. Előbb dél, majd egy kanyart követően nyugat felé mentünk folyásiránnyal szemben. Inkább a folyó feletti sziklaoldalban vezetett az út, ami néhol pallókkal volt kiépítve. Egy helyen egy létrán le is lehetett mászni, de ezt valószínűleg csak a vízügyesek építették ki maguknak. Többször mentünk át hidakon egyik partról a másikra.

A cél a Mirafall vízesés volt, ami a legnagyobb a szurdokban. Itt le is ültünk kajálni. Ez az egész völgy felénél van. Innen még tovább lehetne menni, sőt akár az Ötscher csúcsra is fel lehetne mászni, ha valakit nem tart vissza a meredek emelkedő. Mi pár száz métert visszamentünk, és egy turistaúton kimentünk a szurdokból. Hiába van szélesebb és bővizűbb folyóvíz a szurdokban, az Erlauf folyó hivatalosan itt éri el a szurdokot kis patak formájában. E mentén vitt ki a 06B jelű turistaút a szurdokból. Felérve immár erdészeti úton mentünk, és egy kápolna mellett elhaladva egy víztározóhoz értünk ki. E mellett van az Erlaufklause nevű megálló a Mariazellerbahnon, ahol megvártuk a vonatot, és visszamentünk vele a kiindulási pontra.
Galéria






Zöld zóna
Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk

Tavaszi keresztfű
Cruciata glabra (L.) Ehrend.

Apró keresztfű
Cruciata pedemontana (Bell.) Ehrend.