A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Jó régen voltunk külföldön túrázni, de most itt volt az alkalom, hogy átugorjunk egy napra Ausztriába, ahol a Raxon tettünk egy kört. Legutóbb a Schneebergen voltunk, de az ottani kör túl húzósra sikeredett így utólag. Ezért egy könnyebbet néztünk most ki.
Ezúttal hátulról mentünk fel a csúcsra, a Stájerország felőli oldalról. Az Almgasthof Moassa nevű háztól indultunk, itt a térképünk jelölt parkolót. A ház privát parkolója mellett tényleg volt egy, amit mindenki használhat. Maga az út felső szakasza már nem aszfaltozott, de jó minőségű, simán fel lehet rajta menni normál autóval. Viszont sorompóval van lezárva, ami csak csütörtöktől vasárnap estig van nyitva. Szerencsére mi beleestünk ebbe az időszakba.
Kb. 1200 m magasan van a parkoló, a csúcs 2007, szóval gorombán 800 m szintet kell legyűrni, ami nem is olyan vészes. Akkor is elviselhető, ha mindezt 5 km-en belül kell végrehajtani. Ennek megfelelően elindulás után rögtön emelkedni kezdtünk. Az út egy szépen ratrakolt tisztás szélén ment végig időnként kőgörgetegeken kellett átmenni. Krichard végig élvezkedett, hogy milyen fasza a kilátás, kurva jó látni, hogy mennyit emelkedtünk, és ami a lényeg: nem olyan fel-le útvonalak vannak, mint nálunk, hanem végig emelkedik, és ez milyen rohadt fasza dolog.
Sütött a nap, és átkoztam magam, hogy miért hosszú nadrágban jöttem. Öklött rólam a víz. Nagyjából 300 m/h sebességgel emelkedtünk, ebben benne van az is, hogy egyszer hosszabb időre megálltunk kajálni. Lassan beértünk a Rax platója alá, ahol már a sziklák uralták a tájat, majd 1800 m-en felértünk a fennsíkra. Varázsütésre vízszintessé vált a terep, az előzőekhez képest száguldottunk. Ezzel a felhőalapot is elértük, innen lószart se láttunk a környékből. Ezt sejtettük előre, úgyhogy jó sok képet csináltunk, amíg lehetett. Mér 200 m emelkedő következett a csúcsig a füves-törpefenyős platón, és ahogy mentünk felfelé, úgy csökkent a látástávolság is. A süllyedékekben még hófoltok is voltak. Itt már nem bánkódtam a hosszú nadrág miatt. Végül 1 órával hamarabb felértünk a csúcsra, mint ahogy az lent az eligazítótáblán ki volt írva, úgyhogy meg voltunk elégedve magunkkal. Járt a schokobananen, főleg úgy, hogy a többiek nem szerették.
Először csak pár percet akartunk a csúcson maradni, de aztán ott is kajáltunk, meg megvártuk, hogy elmenjen a tömeg, és mi is fotózkodtunk. Lefelé másik irányba jöttünk, így ellenkező irányba, a Karl-Ludwig Haus irányába indultunk el. Reménykedtem, hogy a ház már kint lesz a felhőből, de nem így lett. A plató szélén álló kápolnát konkrétan 20 m-ről vettük észre. El is felejtettem, hogy ott van, aztán csak pislogtam, hogy mi ez a bazi nagy szikla.
A zöld jelzésen akartunk lemenni, majd a plató alatt kvázi szintben vissza a parkolóhoz. A térképen három jelzett úttípust jelölnek: folytonos vonallal a kocsi- és szekérúton visz a jelzés, szaggatott vonal ösvényen, pöttyözött pedig sziklás terepen. Amin feljöttünk az pöttyözött volt, a fennsíkon szaggatott. Amin le akartunk menni, az szintén pöttyözött. Emellett a terepen lévő eligazítótáblákon kék, piros és fekete pöttyökkel jelezték az út nehézségét. A fekete a legnehezebb (nur für geübt, only for experienced). Voltunk már ilyen úton, úgyhogy elindultunk. De aztán szerencsére visszafordultunk. Volt ugyan kábel kiépítve, de inkább visszafordultunk, mert Zsófi be volt szarva. Felfelé még rendben lett volna, de lefelé parásabb. Itt még mindig felhőben voltunk, nem is láttuk, hova kell lemenni. Igazából 600 m légvonalban lévő távolságon 400 m szintet kellett volna ereszkedni.
Szóval visszamentünk a házhoz, és egy normalizált, szerpentines, ám kb. 4x hosszabb úton jutottunk el ugyanoda, de itt semmi nehézség nem volt, kivéve, hogy egy kígyó tekergett egy helyen az úton. Csak nagyon sokára értünk ki a felhőből, és akkor már nyoma sem volt a napsütésnek. Beborult az ég, de végre újra lehetett távolba látni. A végén volt még egy kis emelkedő, és az utolsó 4 km-t már erődben tettük meg, és viszonylag kultúrált időben vissza is értünk a parkolóba.
Galéria
