Schneeberg

Túraparaméterek

A túra hossza

18 km

Szintkülönbség

1400 m

Szintidő

–

Legmagasabb pont

Klosterwappen – 2076 m

Indulás

8:15 Losenheim

Útvonal

Losenheim –> Herminensteig –> Klosterwappen –> Weichtalklamm –> Weichtalhaus

Érkezés

18:55 Weichtalhaus

Résztvevők

bea, Gyuri

Időjárás

Vihar előtti fullasztóan meleg idő volt, szél egy szál se. Akik nem használtak naptejet, többheti hámlásnak néztek elejbe, a fájdalomról nem is beszélve.

Ausztria 3. felvonása. A tavalyi küzdelem erősen elgondolkoztatott, szükségem van-e erre idén is, végül csak ott találtam magam a szokásos hajnali találkán, a győri városháza mögötti parkolóban.

A buszról levánszorogva mindenki szorgos naptejezésbe kezdett (tudhattak valamit), majd a kövezett utat követve nekivágtunk a túrának. Az első szakasz – egészen a rettegett kőfolyásig – virágos mezők mellett vezetett. Vágyódva tekintettem a lanovka-féle felvonó ígérte könnyedebb megoldásra. Az erdősebb rész burkolt emelkedőjében mindenki átesett a vízkeresztségen, az „élményt” ráadásul a rovarok is fokozták. Néhol az út mellett medvehagyma burjánzott, de már lekéstük a szedést, ilyenkor már nem tanácsos begyűjteni.

Gyuriék úgy gondolták, hogy rövidítsünk picit a tavalyi útvonalhoz képest, azonban kiderült, hogy a gps nem véletlenül nem kötötte össze járható útként azt a mintegy 20 méteres szakasz, amin az átkelés utólag kivitelezhetetlennek bizonyult, így kénytelen kelletlenek voltunk visszafordulni az utolsó kereszteződésig (járt utat járatlanért…). A kőfolyás lábánál nagy erőt vettem magamon, tudtam, hogy nem lesz egy leányálom a feljutás. Az elején még altató nagyobb kövek később „egyet lépsz, kettőt visszacsúszol”-os szakaszra váltottak, csak néhol lehetett a folyás mellett szerpentinben haladni. A tempónk jócskán megcsappant, nem úgy a lefelé robajló ebé!

Miután 240 m-t „emelkedtünk”, balra letértünk a pokolba vezető útról és az első pihenő helyünkről remek kilátás nyílt a lenti várromra. A szusszanás után sokkal emberibb, először törpefenyős ösvényes, majd sziklás rész következett, foltokban színes kis virágokkal tűzdelve.

A Herminensteig igazi kihívásokat tartogatott számunkra, bár tériszonyosoknak – ha csak nem éreznek elég vért a pucájukban – nem javallott. A sziklákon jól lehet haladni, és hátrafordulva a panorámára sem lehet panasz. Egyes helyeken láncokkal segítik a haladást, máshol csak saját kreativitásunkra, egyensúlyérzékünkre, valamint a mögöttünk lévők bakot tartó tudására alapozhatunk.