A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Az Út az ismeretlenbe című kőszegi túra után hazafelé megálltam itt, miután krichardot feltettem egy Budapestre tartó vonatra. Itt találkoztam a többiekkel. Már 8-kor a rajtban voltam, így nem kellett helyet keresni az autónak. Mert, mint utóbb kiderült, igen népszerú ám ez a túra. Nem néztem utána, de talán nincs is más teljesítménytúra a Somlón.
Mialatt várakoztunk, elkezdtek módszeresen felzabálni a szúnyogok, de szerencsére csak ott volt belőlük sok, ahol ácsorogtunk, a túrán nem volt annyira zavaró a jelenlétük. Pontban kilenckor indultunk. A hegyet múüton közelítettük meg, majd szépen lassan elkezdtünk felfelé haladni rajta. Eleinte még csak a szőlőtőkék között, majd amikor elértük a meredekebb, sziklásabb részt, ott már erdőben, illetve cserjék között lépkedtünk felfelé. Közben felkelt a telihold, ez adott egy kis plusz fényt. Felérve a hegytetőre tulajdonképpen le is gyűrtük a szint legnagyobb részét, de meg is izzasztott rendesen. A kezemben vittem az itinert, az elkezdett olvadni. A csúcson megpróbálkoztam egy ládát megeresni, de nem sok kedvem volt hozzá, meg sem találtam. A mai nap nem volt túl sikeres gyorsítótárazós szempontból.
Azt hittem, hogy most a hegytetőn fogunk össze-vissza mászkálni, de ehelyett elég meredeken ereszkedtünk alá. Egyszercsak kinyílt a lombozat a fejünk felett, és egy a sötétben óriásinak túnő várfal állt előttünk. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora vár van itt. Azt hittem, hogy lesz egy-két fonnyadt rom, azt annyi. De egy egész kis komplett váracska került elő a sötétből. Sajnos tájképet nem lehetett csinálni, így a várról sincs normális kép. Nappal is el kell ide jönni.
A Szt. Márton kápolna felé kicsit elkavartunk, de még időben visszafordultunk, nem tettünk nagy kitérőt. A kápolna mellett a forrásnál kicseréltem a vizemet, így már hűvösebb innivalóm is volt. Egy zsíroskenyér és egy üdítő, vagy somlói bor volt itt a menü.
Már csak egy pecsétet kellett megszerezni, de még csak most értünk el a túra feléhez. Tovább mentünk felfelé, majd északnak fordultunk, egyre csak távolodtunk a rajt/céltól. Tulajdonképpen elértük a hegy északi végét Somlószőlősnél, ahol a buszmegállónál ismét délre fordultunk, és toronyiránt mentünk a cél felé. Még egy kicsit kellett emelkedni, és a hegyoldalban egy helyen még tanácstalanság is volt, hogy merre kell menni, de végül is megérkeztünk a célba. Még 4 óra sem kellett hozzá, hogy megcsináljuk a túrát. Nem volt igazán megerőltető a 15 km, és elég sok időt adtak rá, hogy szépen, lassan is meg lehessen csinálni. Sok volt a látnivaló a sötétség ellenére is: három forrás, kilátó, várrom, sőt még vasútállomás is. Ja, és a végén ne feledkezzünk meg a somlóiról sem, amit a rendezők adtak a túra résztvevőinek. Már csak a sírás hiányzott a diszkotéka előtt. Tanulság: Ha valaki fejlámpával a fején akar pisálni, kapcsolja ki, vagy nézzen másik irányba!
Kitűzők, oklevelek, egyebek
