Sorrento 21

Túraparaméterek

A túra hossza

21 km

Szintkülönbség

800 m

Szintidő

6 óra

Legmagasabb pont

Indulás

08:35 – Szépjuhászné

Útvonal

Szépjuhászné -> Kis-kőfej -> Virág-völgy -> Makkosmária -> Sorrento -> Kies-völgy -> Felsőszállás -> Piktortégla-üregek -> Magas-kő -> Normafa -> Disznófő -> Tündér-hegy -> Szépjuhászné

Érkezés

14:05 – Szépjuhászné

Résztvevők

juhi, krichard, feherb, Kati, Vagány

Időjárás

Túlnyomóan napos.

A lányok úgy döntöttek, hogy lefutják ezt a túrát, mi a juhival csak sétáltunk. És mivel a környék tele van com-os ládákkal, azokat is meg akartam keresni útközben. De azért ez mégis egy teljesítménytúra, nem nagyon törtem magam. Ha nem ment, akkor inkább nem kerestem, fontosabb volt, hogy időben beérjünk a célba. Ahogy átkeltünk a Budakeszire vezető úton, a lányok elfutottak előre, de pár száz méter múlva már utol is értük őket, mert pisiszünetet tartottak. Vágány velük ment, mivel úgyis mindig azzal megy, aki előrébb van, és különben is szoktak Katikával futni szinte minden reggel.

Budapest határa mellett ment végig az út az erdőben. Közben volt egy ellenőrzőpont Makkosmárián, majd elmentünk a túra névadója, a Sorrento szikla mellett. Hosszú erdei séta után egy budaörsi kis utcácskán lyukadtunk ki, ahol ellenőrző pont volt, mi pedig megálltunk kajálni egy kicsikét. Március eleje volt, de már jó meleg. A hosszúnadrág még elment, de a hosszú ujjú felső már sok volt. Különösen a következő részen, ahol fel kellett menni a Budaörs feletti kopár sziklákra. A repülési emlékműnél jártunk, tehát nagyjából félúton, amikor felhívta ma futókat, hogy hol vannak. Már azt hittem, hogy rég beértek, de még csak a Normafánál voltak.

Azt hittem, hogy az már itt van egy köpésre, de azért odaérni tartott annyi ideig, mint két integrálás. Itt értünk először olyan magasságba, ahol megjelentek a téli jegesedés által letarolt fák. A Normafánál a jó idő miatt tömeg volt. Egy palacsintázóban kellett bélyegeztetni, ami nem volt éppen szerencsés ötlet. Vettünk Atissal pallert, jó sok porcukrot tettek rá, a végén úgy kellett felszívni a maradékot.

Az utolsó kilométereken volt egy kis terelés, meg jó hosszú ideig keresgéltem a Tündér-szikla ládáját, de bőven szintidő előtt beértünk a célba. Az utolsó pár kilométeren Katikával és Vágánnyal együtt mentünk, ők visszajöttek elénk a célból, miután zabáltak, és megmasszíroztatták magukat. Merthogy egy masszázs is benne volt a nevezési díjban, amit a célban felállított ágyakon/foteleken(?) vittek véghez. Mivel én nem szeretem az efféle dogokat, odaadtam a lányoknak a kuponomat, hogy használják fel.