Tavaszköszöntő túra – Sukoró 5

Túraparaméterek

A túra hossza

5 km

Szintkülönbség

120 m

Szintidő

–

Legmagasabb pont

Indulás

~10.00 – Sukoró

Útvonal

Sukoró – Angelika-forrás – Sukoró

Érkezés

~15.00 – Sukoró

Résztvevők

szabola, Judit, Vencel, Bidu, Dani, Panka

Időjárás

Napos.

Szép tavaszi szombatnak ígérkezett, és már régóta érett egy gyermekes teljesítménytúra, ezért a Pákozd IVV túrát választottuk próbának. hatan mentünk, Bidu, Dani, Judit, Panka, Vencel és én. Sukoróról indult a túra és mivel egészen 11-ig lehetett indulni ezért nem siettünk. Kb fél tízre értünk oda, leparkoltunk, majd indultunk a startba. Elég sokan voltak, köszönhetően a jó időnek. Sok gyermekes család is nekivágott a legrövidebb távnak, ahogy mi is. A nevezéskor egy elég kellemetlen ténnyel kellett szembenéznünk: a legrövidebb távon nem jár kitűző a teljesítésért. Megmagyarázták, hogy a

legrövidebb túra nem tartozik a teljesítménytúra kategóriába és ezért nem jár kitűző érte. Ezzel semmi gond, csak sajnos a kiírásban – amit mi néztünk – szerepelt ez a díj a teljesítőknek. Dani és Panka eléggé lelombozódott a hírre, de becsülettel végiggyalogolták az 5 km-t. Az elején a faluból sétáltunk kifelé szép komótosan, majd egy emelkedő végén bejutottunk az erdőbe. Nagyon sokan voltak a túrán a helyiek csodálkozva nézték a rengeteg embert. A srácok jól viselték az első szakaszt, bár a Vencel sokszor más irányba szeretett volna menni, mint kellett volna, közben Dani figyelte a jelzéseket.

Lassan haladtunk, de szerencsére nem siettünk sehova. Az idő is szép volt, sehol felhő az égen. Tovább haladtunk felfelé, sziklák között vitt az utunk, majd egyenes lett a terep és csak haladtunk az egyetlen ellenőrzőpont az Angelika forrás felé. Elértük a piros + jelzést és pár száz méter megtétele után már ott is voltunk a forrásnál, ahol szintén nagyon sokan voltak. A forrás maga elég bővízűnek tűnt, foglalt de merítős, több pontról fakadó forrás volt. Bevallom nem mértem meg:)

Itt tartottunk egy hosszabb pihenőt, ők ottmaradtak én pedig elugrottam a Meleg-hegyre. Fél óra alatt meg is jártam, majd mikor visszatértem, indultunk is vissza a célba. A táv felénél voltunk és innen már csak lefelé kellett menni. Nem ugyanazon az úton mentünk vissza, a zöld sávon folytattuk utunkat a piros + helyett. Szépen haladtunk és nemsokára vissza is értünk a faluba. Elég szép házak között sétáltunk, legtöbbje valószínűleg nyaraló volt. És elég sok eladót találtunk. Nhaja, ha lenne lóvé talán egy EMDT hétvégi házat lehetne itt szerezni:). Pár utca még, pár kanyar és be is értünk a célba. Megkaptuk az emléklapot, majd ettünk ilyen, utána meg olyan kenyeret (igaz, hogy csak a hagymát ettük le a kenyérről:) ), aztán a kenyerekre ittunk teát, örültünk, vígadtunk hogy sikeresen teljesítettük a távot. Mindhárom fiatal becsülettel végignyomta a túrát. Természetesen Vencelt kb. a táv felén cipelni kellett, az utolsó másfél kilométeren el is aludt.

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk