A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Rákattantunk a különböző országok legmagasabb pontjaira. Nyár elején Szlovéniával akartuk kezdeni, de azt elbuktuk. Most ősszel Lengyelországé összejött. És ha már Hollandiában járok, akkor oda is elmegyek. Ez a német-holland-belga hármashatáron van, errefelé azért már vannak dombok is, de így is alacsonyabb, mint a Zalai-dombság, 322,5 m. Belgium legmagasabb pontja egy fennsíkon van az Ardennekben, nincs kitüntetett pont, ez viszont ki van építve, és elég jól megközelíthető. A közeli nagyvárosok, Aachen és Maastricht között negyedóránként jár busz. Ezt a Veolia üzemelteti, 50-es a járatszám. A 49 és 149-es buszok ezen kívül konkrétan fel is mennek a Drielandenpunkthoz, a három ország határpontjához, de ezek nem járnak egész évben. Legközelebbi város Vaals, innen kb. 3 km az út gyalog, a Busstation vagy a Bosstraat megállókban kell leszállni. Aachen központjából 6 km a bicikliút, szóval az sem vészes. Én Brüsszelből Maastrichtba vonatoztam, onnan mentem az 50-es busszal Vaalsba. A buszozás kb. 27 km volt, 45 percig tartott. Napijegyet kaptam, ezzel egész nap buszozhattam vagy vonatozhattam volna Limburg tartományban a Veolia járművein.
Mondanom sem kell, Vaalsból végig emelkedik az út 🙂 Egyes részeken azért van olyan meredek, mint mondjuk egy budai utca a XII. kerületben. Itt már a hollandok is meggondolják, hogy biciklire ülnek-e! A város központjából a piros-sárga jeleket követve eljuthatunk a csúcsra, ezek a villanyoszlopokon vannak kiragasztva. Kocsival is fel lehet menni, rendes, aszfaltozott úton. Ha elhagyjuk a házakat, erdős részen megyünk tovább, tulajdonképpen mindegy hogy az utat, a járdát, vagy az erdei földesutat követjük, mindegyik ugyanoda visz. A tetőn, de még nem a legmagasabb ponton van egy kilátó. Automata kapun lehet bemenni, csak a kéteuróst kell bedobni. Maga a legmagasabb pont, és a határ innen kb. 500 méter, itt van egy nagyobb kilátó, mindenféle büfé, labirintus. És egy csomó parkoló, elég népszerű hely. Külön meg van jelölve Hollandia legmagasabb pontja és a hármashatár is. Volt itt több, mint 100 évig egy semleges terület, szóval egy időben ez négy ország közös határpontja volt, talán ezért is Viergrenzenweg az utca neve Vaalsban, ami ide vezet. Az egykori semleges zóna ma Belgiumhoz tartozik, de a határkövei még látszódnak. Erről bővebben itt olvashatunk: http://en.wikipedia.org/wiki/Neutral-Moresnet.
Felgyalogoltam a kilátóba, majd elmentem egy vasúti alagúthoz a belga részre. Az alagút Belgimuból megy át Németországba, nem jár rajta sok vonat, a menetrendben nem is találtam itt még állomást sem. A teherforgalom miatt építették, és Antwerpent köti össze a Ruhr-vidékkel. Természetesen kétvágányos, villamosított vonal. Visszagyalogoltam fel a kilátóhoz, kajáltam egyet, és indultam vissza hazafelé. Mikor leértem Vaalsba, és le akartam fényképezni a templomot, észrevettem, hogy elhagytam a fényképezőt. Valószínűleg kajálás után a padon hagytam. Na basszus, rohantam vissza, de mire visszaértem már eltelt 45 perc, természetesen nem volt már a padon. Elkezdtem körbejárni a kajáldákat, hátha valaki leadta. És szerencsém volt, mert a harmadik helyen ott volt. Valaki megtalálta, és leadta. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem vesztek el a frankfurti vonatos képek. *** Ha már Brüsszelben járok, akkor elugrottam meglátogatni nénikémet, aki Dél-Hollandiában lakik. Természetesen ide is vonattal mentem, de ez sem volt valami zökkenőmentes, részben énmiattam, részben a holland vasút miatt. Igazából semmi visszafordíthatatlan, brutális dolog nem történt.
Brüsszelből Roosendaalig vettem nemzetközi hegyet, és az óránként közlekedő Brüsszel-Amsterdam gyorsvonattal utaztam el. Roosendaal a holland oldalon a határállomás, innen a Vlissingenbe közlekedő személyvonatra szálltam át. Ez megy Zeeland tartomány fővárosába Middelburgba is. Emeletes vonatok közlekednek erre, és egész tempósan mennek az állomások között. Vlissingen ls Roosendaal között csúcsidőben negyed, egyébként félóránként van vonat, de óránként egy elmegy egészen Amsterdamig, ez nem áll meg mindenhol. Nekem Middelburgig kellett mennem, de Bergen op Zoom városban vonatpótló buszra kellett szállni. Ez nem állt meg sehol Middelburgig, végig az autópályán tépett, mégis fél órával tovább tartott, mintha vonattal mentem volna végig.
Nénikém az állomástól 6 km-re lakik egy faluban, azt tanácsolta, hogy taxival menjek, mert neki van kedvezménye, és majd ha odaértünk, akkor felmutatja a taxisnak a kártyáját. A taxis belement, de szerencsétlenségemre a falu nevében két G betű is van, amit a hollandok ugye H-nak ejtenek. Esélye sem volt megérteni, amikor azt mondtam neki, hogy ‘gapingéba’ szeretnék menni, de még a ‘hapinhét’ is nehezen értette meg. Amúgy Gapinge faluba nem jár semmi. Valami busz van, de azt előre meg kell rendelni, és az sem a vasútállomással bíró és egyben tartományi székhely Middelburgba visz. 500-an laknak a faluban, mindenki kocsival jár, bolt nincs, viszont van általános iskola, és egy hatalmas templom, ami akkor épült, amikor minket épp a tatárok akartak magukévá tenni. Ez már az igazi, ‘tenger alatti’ Hollandia, nem olyan dimbes-dombos, mint Maastricht környéke. Ha gáz lenne, akkor a tenger valahol a fák tetejénél hullámzana.
Másnap estig maradtam, az utolsó lehetséges vonattal mentem el Brüsszelbe. Addig városokat néztünk meg a tengerpartra sétáltunk. Este, naplemente után még Anglia fényeit is látni lehetett. Most már nem volt vágányzár, az emeletes vonattal végig lehetett utazni Roosendaalig. Csak sajnos sötét volt, nem lehetett semmit látni a tájból. És sajnos az irtaimból sem, mert azok Hollandiában maradtak. Az összes, még a jogsim is. Gyorsan telefonáltam nénikémnek, és megbeszéltük, hogy holnap Antwerpenben találkozunk, és ott odaadja. De ezzel még nem volt vége a ma esti kalamajkának. Roosendaalban bejelentette a hangosbemondó, hogy Belgium felé az összes vonatot törölték. Aztán pár perc múlva már kiiírták a vonatomat a monitorra, de 15 perc késéssel. Közte arra gondoltam, hogy visszamegyek Gapinge-ba, de ehhez még pénzt is kellett volna váltanom az éjszaka közepén, ugyanis papírpénzt nem fogad el a jegyautomata, apróban meg nem volt annyim. Végül is pontosan negyed órás késéssel jött a vonat, aztán Brüsszelig még összeszedett negyed órát, és éjfél után értem oda. Attól tartottam, hogy nem érem el az utolsó metrót, és éjszakai járatok híján gyalogolnom kell az éjszakában iratok és térkép nélkül. Végül az utolsó három metró egyikét elkaptam, de ez már olyan volt, ami a remizbe ment.
Másnap Antwerpenbe mentem a papírokért, de előtte még Oostendébe is elugrottam a tengerpartra. Ha hamarabb kapcsolok, akkor még utazhattam volna a tengerparti villamossal is, ami Knokke és De Panne között közlekedik. Két óra a menetidő, és a tengerparti városokat köti össze. Ezt majd legközelebb. A Csalagút előtti időben itt rakták a vonatokat kompokra és vitték át Angliába, a vasútállomás is közvetlenül a kompkikötő mellett van, tulajdonképpen a belvárosban. Antwerpenbe gumiorrú, WC-ülőkére hasonlító motorvonat ment. Elég bárgyún néz ki szegényem, de ettől függetlenül praktikus, és 200-zal is közlekedhet akár. Antwerpen Centraal pályaudvar tetszett nekem mindközül a legjobban, amit az út során láttam. Az első része régi, gazdagon díszített, tornyos, ebben van a váróterem, információ, pénztárak. Ehhez kapcsolódik egy újabb, modern épület, ami a vágányok felett helyezkedik el. 4 szintre érkeznek a vonatok +1-től a -2. szintig. Az egyes szinteken max 4 vágány van, kell a hely a mozgólépcsőknek és a peronoknak. Amúgy keresztirányban elég szűk a hely, lévén ez is kvázi a belvárosban van. A -2. emeleten kívül csonkavágányok vannak, legalul viszont alagútban folytatódik a pálya. Ez nemrég készült el, és az az oka, hogy a Belgimból érkező vonatoknak, amelyek továbbmennek Hollandia felé ne kelljen visszamenniük és megkerülniük a várost, hanem a város alatti alagúton tovább folytatják útjukat. A vágányokat már a megelőző állomás, Berchem után elkezdik süllyeszteni, hogy ideérve elég mélyen legyenek az épület alatt.
Belgium talán leglepukkantabb és legrégebbi vonatai bordó színű motorvonatok. Nem igazán kényelmesek, barna műbőr ülésűek, de még ezek is képesek 140-es sebességre. Egy ilyen emeletes változattal utaztam vissza Brüsszelbe. Gyakorlatilag folyamatosan járkálnak a vonatok, odaérkezésem után 5 perc múlva már indult is vissza a szerelvény Antwerpenbe. De az Amsterdamból érkező vonatnak is alig van 15 perce a Midin, és már indul is vissza. A mai napi három utazás 21,90 euróba került, minden út 7,30. Lehet venni egy tíz darabos gyűjtőjegyet, ami 73 euró, és 10 alkalommal lehet vele utazni távolsági korlátozás nélkül. Egyszerre több személy utazhat vele, csak utazás előtt rá kell írni a dátumot, meg a kiindulás és célállomást. Egy évig érvényes. Zolcsinak volt ilyen, mert realtíve sokat utazik, én ebből elhasználtam most hármat. Ehhez képest Hollandiában drága a vonatozás. A 100 km-re a nemzetközi jegy 15 euró volt, a belföldi 60 km-es jegy ehhez képest 11-be került. Igaz, annak nem néztem utána, hogy ott van-e valami hasonló kedvezmény, mert én csak egy sima oda-vissza útra mentem át. Hollandiában automatából célszerű jegyet venni, ami mindenhol van, a pénztárban rávernek még 50 centet minden jegyre, mivel használtad a humán infrastruktúrájukat, ami nekik is drágább :).
Galéria
