Zagyva-Hajta 25

Túraparaméterek

A túra hossza

26 km

Szintkülönbség

–

Szintidő

6 óra

Legmagasabb pont

Indulás

08:30 Jászberény

Útvonal

Jászberény Állatkert -> Zagyva folyó ártere -> Kerekudvar -> Öregerdő – Hajta Temészetvédelmi Terület -> Neszűr -> Zagyva folyó ártere -> Jászberény Állatkert

Érkezés

13:00 Jászberény

Résztvevők

feherb, Vagány

Időjárás

Eleinte derült, majd gomolyfelhős. Délután már csapadéksávokat is lehetett látni.

Jászberény környékén még nem voltam túrázni, ez a túra pedig pont ideálisnak tűnt arra, hogy kipróbáljam. A rajt az állatkertnél volt. Szerencsére csak a kapuig kellett menni, a kutyával bajosan mentem volna be az állatkertbe. Megugatta volna a zebrát. Rögtön el is indultam, nem nagyon szöszmötöltem a rajtban. Nagy volt a tömeg, sokan a rövidebb távra mentek, és az az elején együtt haladt a hosszúval. Elhaladtunk a lakótelep szélén lévő garázsor mellett, ahol meg is kaptuk az első pecsétünket, majd bementünk az erdőbe, ahol a Zagyva kanyargott. Gyakorlatilag a folyó árterében voltunk, alig pár száz lépésnyire a garázsoktól.

Meglepően gyorsan kanyargott a folyó, mi a parton követtük a kanyarulatokat. Illetve a kutya bele-belement. A nyírfának szállt a fehér bolyhos virága, néhol a félhomályban úgy nézett ki, mintha havazott volna. A legtöbb helyen egy sorban lehetett csak menni, ezért nem haladtam túl gyorsan. Vágány előttem járt szokás szerint, de mindig tudtam, hogy hol van, mert az emberek lenéztek, csodálkoztak, és kicsit félreálltak. Jó sokat kanyarogtunk a folyóparton, amire kiértünk az erdőből, és felmentünk egy 141 m magas dombra, ami a túra léegmagasabb pontja is volt egyben. Innen viszont már látszódott az ország legmagasabb pontja is a tv-toronnyal a tetején.

Az ártérből kiérve megváltozott valami más is. Tipikus alföldi táj következett végtelen síksággal, telkekkel/tanyákkal, és kevés erdővel. Május eleje volt, nem volt még nagyon meleg, de a fekete kutyát azért már fel tudta forrósítani a nap. Pont jókor értünk a Hajta partjára, ahol a hídnál beleküldtem a vízbe, hogy hűtse le magát. A Hajta-parton több volt a fa, igazi erdőn is keresztülmentünk, majd nemsokára kajálós pontra érkeztünk. Fröccsözni is lehetett volna, de a vezetés miatt inkább nem próbálkoztam. Inkább szalonnás kenyeret ettem, a kiskutya meg kapott szalonnabőrt, amit alig akart elfogadni. De amikor mondtam neki, hogy megeheti, egyből befalta az egészet.

Ez volt a túra legtávolabbi pontja a rajttól, ami a cél is volt egyben. A visszaút nem volt olyan kacsakaringós, gyakorlatilag a legrövidebb úton jutottunk vissza az állatkerthez. Közben keresztülmentünk az idefelé is látott tanyavilágon, majd újra a Zagyva ártere következett. Itt már szedtük a lábunkat, mert gonosz felhők növekedtek, és nem dörgött ugyan, de azért megázni nem szerettem volna. A dörgés csak a kutya szempontjából volt rázós, mert fél tőle. Az utolós métereken az állatkert hátsó része mellett jöttünk el, és az EMDT történetében ez már a második túra volt, amikor tevét láttunk (az első a Bakony 50 volt, a veszprémi állatkerttel). Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy túráinkon több tevét láttunk, mint szarvast.